Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

Úgy is mondhatnók: ami még hozzájárul az eló'adáshoz, a teljes értelmezéshez. A műalkotás tehát prozódikus, synkatagorématikus, azaz nem phonématikus írás, hanem megfejtendő, kimondandó, eljátszandó, megélendő. Az üres hang, a fóné soha sem egyenlő a fthengeszthái-val, ami inkább jelent énekelt, pengetett hangot, de egyáltalán: valamit jelentő hangot. A közösség minden tagja bír a lógonnal. Még az értelmi fogyatékos is valamilyen szintű létmegértésben él, a művészet amúgy is eredetibb, alapvetőbb létmegértést tesz lehetővé nyelvelőtti, nem fogalmi fogaimisága miatt. A művészet nem lehet individuális. Ha az marad, akkor csak magánlevél. Vagy nyílt levél. A mű mint thézisz, mint fennállóság, nem csak önmagát jelenti. Valami mást is jelent. Más (értelmezés és más valaki) is belefér. Mert a mű: allegorikus. A mű szimbolikus. Ami összerakást, összeillesztettséget, de összehordást, sőt még következtetést is jelent. Mára elhalványult jelentése: egymással ellentétes dolgok egymás mellé rakása. A mű így jelenthet valamit, s egyszerre az ellentettjét is. Mit von mindez maga után? Hogy az elemeknek minőséget kell adniuk. Mégpedig oly minőséget, ami műalkotást mint működő formát eredményez. Világraszülni, teremteni, formát szabni. így lesz a szép egész egyszerűen a működő (érvényes, használható) műalkotás, teljesültség és világra-vonatkozás. Ez a világra-vonatkozás a közönséget is magában foglalja. A közönséget, aki maga is csak egy folyamatban lesz közönség, ha poiétikusan azzá szüli magát. Az ember, aki a nézőtéren ül, már egy másik ember. A műalkotás már önmagában a harmónia kísérlete, vagy megléte, fennállása. A közönség a műalkotás (-ban, után, által) válik közönséggé. Ez megint csak methexisz s harmónia, hiszen vonatkozni is, összeilleni is működési feltétel - a műalkotás - közönség relációban. Maga a mű feltételezi is a saját, potenciális közönségét. De mit is jelent a potecialitás a közönséggé válás aspektusából? A válasz semmi esetre sem lehet hermeneutikai. Ez nem lenne elég alapvető, az embert és világát, itt elsősorban interindividuális világát illetően. Mert nem csak a "műalkotásba vetett létem" társas lét, hanem a LET közönségének is tagja vagyok. A műalkotás (nyilván) mások létére is utal. Létem a műalkotásban sem kitüntetett lét (csak élményeim azok). 113