Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

(sűrítés, kiemelt nézőpont) nézve azt. A Szümbolon (Philippoi közelében található hegység) csúcsain, a Lét vándora megpihenve szerte tekint. E kiemelődés már eleve katartikus, megtisztít a köznapi élet szennyétől, kevert tudatállapotaitól, polivalens erkölcsi relativitásaitól, nem mások determinálnak engem, így nem reakcióhalmaz vagyok, világlátásomnak egyáltalán lehetősége támad, s egy, a műalkotás által bevilágított koherens világképet nyerek el. Nézetünk szerint a műalkotásnak kell az ember, gondoskodik rólunk. Az elemi erejű átélés megtámadja, félresöpri a megmerevedett kognitív kereteket: a divergens gondolkozást és kreativitást preferáló, sőt megkövetelő művészet új, kritikai és alternatív nézőpontból láttatja eleddig a műproduktum szemszögéből még meg nem vizsgált létterünk, de ez nem a tudomány objektivitása, itt speciális Gegen-stände helyzet van, úgy reflektálok, hogy más létmódba (az átéltbe) helyezkedem. Ez nem episztémikus jellegű. Nem csak mást gondolok, de másképp gondolkodom, az egész létem totális megragadottságban formálódik mássá a művészet által. S ez nem pusztán a hagyományosan vett katharzisz vagy anagógé (erkölcsi felemelkedés), hanem a létből való kiemelkedés, a műalkotás fogantyújánál fogva. A lét tisztását ígéri, mert maga a mű is egy tisztás az entrópikus létezők közt, világol, fénylik. A lét tisztása azonban ígéret marad, mert a mű maga is egy létbe helyezi annak élvezőjét. Fogadjuk el a feltevést, mely szerint a műalkotás közönsége valaha nem a műalkotásnak volt a közönsége, sőt, nem is közönség volt valójában. Mint ahogy a műalkotás sem önmaga volt, hanem mágikusmitikus, vallásos rítus fontos mozzanata. Az istenekkel való kapcsolatteremtés eszköze. Olyan, mint a vallás maga: létfeledést ellentételező gesztus. így érthető, hogy a történeti ember műalkotása (már) nem nekünk szól. Mégis érthetjük, amennyiben ismeijük a korabeli esztétikai kódban rejlő információt. Ami mindig kettős természetű: 1. igazságtartalma van; 2. értelmezhetőségi mezői vannak. Az erősen a korszellemben fogant műalkotás mindig konszignifikáns természetű. Azaz csak társadalmi-kulturális, személyes, alkotás-lélektani adottságában-történetiségében pontosan meghatározott. (Consignifícans vagy synkatagoréma = környezetében meghatározott, csak adott kontextusban jelentéssel bíró.) Evidencia a művész-műalkotás és (majdan közönséggé el-különülő) közösségének egymásmelletisége. 111