Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1995. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Dunkel Norbert: A műalkotás közönsége - avagy a befogadás ontológiája

azt is jelenti, a LÉT-nek, a VAN-ságnak szüksége van az emberre, hogy általa értelmet nyerjen. A műalkotás tranzitív, a szó legszorosabb értelmében elvisz valahová. A műalkotás, ha korunkban nem is, valaha minden bizonnyal azért készült, hogy mások legyünk általa. Ennek során a műbe lépünk, pontosabban a mű lép életünkbe: tranzitjára az aíszthézisztől (érzékelés, anyagi szféra) a noésziszig (gondolati, észbeni, nem anyagi). A művészet nem olyan-é, akár a templom boltozatja, íve, ami arra rendeltetett, hogy távolságokat kössön össze? A műalkotás a műélvező kontextusban sohasem tárgy. Mert az esztétikai tárgy lényegéből adódóan a legkevésbé sem lehet azonos az objektív, a percepcióban adott reális tárggyal. A mű nem egyszerűen tárgy, hanem: jelentéssel felruházott tárgy. Nyitott kérdés, mennyiben kívülről adott a tárgy jelentése, avagy mennyire a műforma immanenciája a jelentés lehetősége... Sőt nem is csupán tárgyi szümbolon! Több réteget integrál, mert egyszerre nyelv, mind fogalmi, mind nem fogalmi, onomatopoétikus, nyelv-előtti, pátikus (testi, alapvető fizikai létemben is borzongató, az az igazi, amit megél az ember). Én-határ oldó, a szenzóriumban adottsága folytán egzisztenciális, egészjellegű. Rámutat valamire, önnön formalehetőségébe zárt jelentés-összevonás, azaz: sajátos viszonyban tömörült összevonások és sűrítések alakzata. Ezáltal a mű egyszersmind túlmutat önmagán. Mindig ott húzódik benne a kimondott-kimondatlanság egyszerre, a többszörös jelentésréteg (Derrida). így a műalkotás részben nyelv, denotativ, grammatikai elemei miatt, részben nyelv-előtti, s nyelven túli is, mert az ember szituációba vetett létét valamely irányban kívánja meghaladni. (A műalkotás mint probléma, mint egyenletrendszer, sőt mint Gond - Heidegger.) Az ember s a művészet reflektív, tételezik egymást, elválaszthatatlan fogalmak - de a halott (nem használt, nem értett, nem igényelt, életünkbe reveláns módon benne nem levő) művészet nem művészet. Régészeti lelet, fosszília. Az ember maga a művészet. Az ember a művészetben (önreflexiójában, segélykiáltásában, létkényszerébenlétszomjúságában...) csak a kezdőpontban személyes-személyiségszerű. Az ember kiemelődik a belevetettség helyzetéből, s meghaladja az adott szituációt, mint de facto szituációt (regény, opera, stb.), s önnön szituációban-tételezett személyét. Felismerési (létmegértési) helyzetbe kerül, mintegy reátekint a világra - esztétikai szemmel 110