Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bacsó Béla: Az ártatlan gondolkodás kívánalma

mely még a lét értelmére irányuló heideggeri létkérdésnek is felróható"(5). Gadamer egyértelművé teszi a derridai gondolat kritikai irányultságát, mely a "pátoszteli igazság-mondást" semmisnek nyilvánítja, ám Derrida maga is hangsúlyozza, hogy milyen keskeny a határ az utolsó és az első írás között, s a "heideggeri szituáció kétértelműsége" megszüntethetetlen — tegyük hozzá, minden nagy antimetafizikus kísérlet kétértelmű, a még és a már nem jegyeit viseli magán —, azaz, soha sehol nem bizonyítható egyértelműen a bennmaradás a metafizikában. Miként írja: "Heidegger számára a lét értelme sohasem egyenlő egyszerűen és kérlelhetetlenül valamely 'jelölttel"'(6). Ezt érinti az előbb idézett Ileidegger-írás egy gondolata: az ember önnön lényegi időzésében-lakozásában a lét emlékezete, de ez nem a lét, hanem a keresztvonal által fedett, rejtett lét emlékezete. Heidegger volt az, aki az emlékezést költő Hölderlint emlékezetünkbe idézte: "Csak jel vagyunk, s mögötte semmi, kín nélkül vagyunk, s már-már elfeledtünk beszélni is a messzi idegenben." /Mnémoszüné. Ford. Bernáth István/ Azt a gyakran hangoztatott elképzelést, hogy a dekonstrukció egy magasabb meghaladása volna a metafizikának, mint a destruktív egzisztenciálfilozófia, semmiképp sem fogadhatjuk el ily egyszerűen. Nem feledhetjük Nietzsche intését az igazság pátoszára. "'Ébredj' kiáltja a filozófus, az igazság pátoszában. Mégis, miközben úgy véli, hogy felrázza az alvókat, ő maga merül egy még mélyebb mágikus szendergésbe — talán 'eszmékről' vagy halhatatlanságról álmodik."(7) Régtől fogva ismert melódia, mondhatja joggal Habermas, ugyanis ez a melódia mindig felcsendül, ha vannak gondolkodók, akik nem elégednek meg a tudat sötét-szobájának látszólagos káoszmentességével. S nekünk kis-hermeneutikai és talán még kisebb dekonstruktivista nemzetnek a könyv alkalmat teremt a sötét szobában rendetlenséget előidéző könyvek újraolvasására. Ez talán a Grammatológia magyar nyelvű megjelenésének legfőbb esélye. Az európai filozófiai szcénán való privilegizáltszomorú kívüllevésünk esetleg megajándékoz minket a tisztánlátás lehetőségével. Csak nehogy most hirtelen dekonstruktivisták legyünk! Mi talán mégsem hisszük, hogy a határ meghúzása oly egyszerű lenne, mint ahogy azt a botrányosan egymás mellett elbeszélő 198 l-es párizsi vita egyik résztvevője, Francois Laruelle sugallja az akkor felolvasott Anti-Hcrmes című hozzászólásában{8): a hermeneutika tagadja a jelölőt, míg a dekonstrukció integrálja munkájába, s nem hiszünk remélhetőleg az oly könnyed léptű állításoknak sem, hogy a létmegértés vezérfonalául választott nyelvet és bizonyos módon a világban-benne-létet a nyelv-léten-belüliséggel váltja 61