Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Koncsos Ferenc: Divat és modemitás

sabban mindig fiatalosnak maradni. A fiatalosság kényszere olyannyira motiválója lehet az identitását fenyegetettnek érző embernek a divat követésében, hogy éppen a divatnak való túlzott alárendelődés semmisíti meg identitását. A túlzó divat az embert — ahogyan Simmel nevezi ~ a "divat bolondjává" teszi. Következésképpen a divatkövető már nem "feltűnő", ciki az emberek irigykedését váltja ki, ellenkezőleg nevetségessé válik, mert benne a divat valódi célja megsemmisül. Mert ahogyan E. Sapir írja, például a jólelkű középkorú nőknek többnyire nem sikerül elbűvölő nimfákká válniuk. A divatnak az előbb említett irányultsága a modern társadalmak felnőtt rétegének elbizonytalanodásából következik. Míg a tradicionális társadalmakban idősnek lenni tekintélyt jelentett, addig a mai modern társadalmakban az idős emberek nemcsak gazdasági értelemben vett hasznot hajtó szerepüket veszítik el, hanem a családban is feleslegessé válnak. Míg "korábban a nagyszülők feladata volt, hogy a gyermekekkel szemben képviseljék a viszonylag stabil és harmonikus család-eszményt", addig az új nemzedékek "a nagyszülők példájából azt a következtetést kénytelenek levonni, hogy a valóban lényeges dolgokról milyen keveset tudnak az öregek."( 15) Ezért a divatban a tekintély és csábítás értékei az életkorra irányulnak, mintegy megerősítvén és megvédvén a fiatalságot, egyben emlékeztetvén arra, hogy ezt az állapotot az idő szüntelenül fenyegeti, mert múlékony. Éppen múlékonysága ad divatértéket a fiatalságnak (fiatalosságnak). A divat terjedése Az ifjúság megőrzésének kényszere felgyorsította a mai divat változásait, és terjedésének módját is megváltoztatta. A szakirodalomban a divat terjedésének klasszikus elmélete, az ún. "leszivárgás"-elmélet volt, amelynek első részletes megfogalmazását Simmel adta a divatról szóló nevezetes tanulmányában. Kiindulópontja szerint a divat úgy alakítja állandóan a társadalmat, hogy megjelenésekor a legújabb divat "csak a felső rétegek sajátja lesz. Amint az alsó rétegek is megkezdik a divat elsajátítását, és ezáltal átlépik a felső rétegek megszabta határokat, áttörik e rétegnek a divat által összetartott egységét. A felső rétegek elfordulnak ettől a divattól egy újabb felé, ezáltal ismét elkülönülnek a széles tömegektől -- s újból kezdődik az említett játék. Az alsó rétegek ugyanis természetesen felfelé tekintenek és törekszenek, s ezt leginkább a divatnak alávetett területeken tehetik meg, miután ezeken lehetséges a külső utánzás a legtöbb esetben.« Ugyanez a folyamat játszódik le — bár nem mindig olyan szemmel látható formában, mint az úrnők és szolgálóik esetében — a felső rétegek különböző rétegei között is" (16). 30