Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Koncsos Ferenc: Divat és modemitás
Ez a felfogás bizonyos vonatkozásban mindmáig fennmaradt, bár voltak bírálói. Közéjük tartozik King, aki 1963-ban készített tanulmányában rámutatott, hogy a korábbi korszakokban a vertikális áramlás funkcionális lehetett, "a modern társadalmi környezet, a tömegkommunikáció és a divatipar termelési és eladási stratégiái azonban szinte minden rendszeres, függőleges áramlású folyamatot lehetetlenné tesznek" (17). A modern társadalmakban a 20 század második felében nivellálódási folyamat ment végbe. Következésképpen: annak ellenére, hogy anyagminőség és müvesség tekintetében továbbra is fennmaradt a differenciáció, a minőségi öltözködés — de általában a divatkövetés — több ember számára vált elérhetővé. A társadalom nagyobb hányada számára adatik meg a divathoz való gyors alkalmazkodás lehetősége. A tradicionális divatátvételi folyamatokat módosították a divatlapok és más tömegkommunikációs eszközök, amelyek közvetlenül az átlagos többséghez szólnak. A divatipar termelésének felgyorsulása következtében a divatszezonok megrövidültek, gyorsabb az átnemet egyik szezonból a másikba, ami kétségessé teszi a "leszivárgási" folyamat működőképességét annak ellenére, hogy bizonyos felsőbb rétegbeli hatás kétségtelenül működik továbbra is. King úgy véli, hogy a modern átvételi viselkedés az "átszivárgási" séma szerint működik. Okait abban látja, hogy a modern kultúra garantálja a divatra érzékeny emberek számára az egyidőben történő divatátvételt. A divatkövetők a divatstílusok széles skálájából válogathatnak adottságaiknak megfelelően. Megnövekedtek az emberek befolyásolásának lehetőségei, és ehhez kapcsolódóan az információk átadása és a személyes befolyás réteghatároktól függetlenül "átszivárog", azaz a divatátvétel döntő mértékben horizontálissá válik. A divat a jelenidejü ember vonatkozási pontja A mai modern társadalmakban a divat önfokozódó módon egyre gyorsabb változásokra képes, változásainak alapja Simmel szerint a múlt tagadásában keresendő. Századunk kedvez a divat terjedésének, mert történelme bővelkedik a múlt eseményeinek totális kitagadásában. A múlttagadás következménye a jövőnélküliség, ami azzal a következménnyel jár, hogy az egyén élete kiszakad a generációk egymást követő sorából. Következésképpen érdeklődését a jelenre, azaz a változásokra irányítja, életprogramjává a "pszichikai önfejlesztés" válik. Kizárólag saját énjére, privát teljesítményére koncentrál. Az "örök" jelenidejűség olyan természetszemléletet involvál, amelybe a jelen emberének személyes élettörténete beleilleszthető, mivel azt az illúziót kínálja, hogy csak az történt meg, amit az egyén saját életeként megélt a történelemben, és bármikor lehetséges új életet kezdeni. 31