Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Koncsos Ferenc: Divat és modemitás

stb.) IIa a ruhaviseletre korlátozzuk a divatot, már abban is lényegi ellentétek figyelhetők meg. Mert amíg a női viselet a férfi viseletnek szinte minden elemét magába olvaszthatja — addig a férfidominanciájú társadalmakban a férfidivat pusztán elutasítja a női divat vonásait. A társadalom tilalomrendszere nem engedi a férfi "elnőiesítését", de nem áll szemben a nő "ellerfiasításával". A modern társadalmakban is hosszú időn keresztül a nő a divat megkülönböztetett alanya, főleg azért, mert a férfi domináns szerepéből következően az eltartott nő sa ját fontosságát és nem utolsósorban vonzerejét a divat által is kénytelen megerősíteni. De nemcsak ez az oka annak, hogy a divatot főként a nők követik. Símmel a század elején e jelenség magyarázatát abban látta, hogy a nők a történelem túlnyomó részében a férfiaknál hátrányosabb helyzetre voltak kárhoztatva, ezért mindennel, "ami a lét általánosan érvényes és jóváhagyott formáihoz tartozik" szorosabb kapcsolatban álltak. Jobban ragaszkodtak azokhoz a formákhoz, amelyek elkerülik az individualizálódást és az ezzel járó felelősséget. "A divat éppen e kombináció számára kínálja a legkedvezőbb lehetőségeket: egyfelől az általános utánzás területe — az egyén a társadalom legszélesebb áramlatán úszik, s ez mintegy felmenti az ízléséért, a cselekedeteiért vállalt felelősség alól, másfelől azonban a divat mégiscsak a személyiség hangsúlyozása, s egyéni feldíszítése (11). A nők számára a divat biztosította tehát a kiemelkedést azokban a társadalmakban, ahol ezen igényeik kielégítése más területen nem volt lehetséges. Simmel történelmi példákat elemezve kimutatta, hogy minél kevesebb lehetőségük volt a nőknek az egyéni kitörésre, annál inkább hódoltak a divatnak. A 14—15. századi Németországban az individualitás fejlődésnek indult, de a nők számára nem teremtődött meg a lehetőség a kibontakozásra, ezért a legfeltűnőbb és legtúlzóbb ruhadivatokban kerestek kárpótlást. Ezzel ellentétben — ugyanakkor — Itáliában a reneszánsz nők a művelődés, a kifelé irányuló tevékenység, a személyes diferenciáció oly sok lehetőségével rendelkeztek, hogy nem volt szükséges számunkra feltűnést kelteni a női divat különleges túlzásaival (12). A századelő emancipált asszonyairól Simmel megállapítja: ők már "arra törekszenek, hogy hasonuljanak a férfiak lényéhez, differenciáltságukhoz, személyiségükhöz és mozgalmasságukhoz, éppen ezért hangsúlyozzák közömbösségüket a divat iránt" (13). Ez a tendencia azonban nem áll egyenes arányban a nők emancipációjának kiteljesedésével. Ma a századvégen egyszerre vagyunk tanúi a női emancipációnak és a divat újult fel lángolásának. A két korszak emancipált női nagyon különböznek egymástól. A századeleji emancipált nők divattal szemben közömbösek voltak. Közömbösségük abból eredt, hogy tevékenységük megegyezett a férfiak tevékenységével, s a tevékenység "'férfias" jellege a férfi jellemhez tette hasonlóvá az emancipált női karaktert. Az emancipált nők úgy viselkedtek mint a férfiak, akik a 28