Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Koncsos Ferenc: Divat és modemitás

is. A modern emberek többségét vonzza, hogy legalább minimális mértékben eltérjenek a bevett szokásoktól, a normális magatartásformáktól. Mert bár a normális ember és a normális magatartásmód a konszolidált társadalmak talpköve, támasza és végső célkitűzése, a normális élet tele van ésszerűtlen elemekkel, ellentétekkel, amelyeket a normális ember nem vehet tudomásul. Bele kell illeszkednie a készen talált normák kalodájába. Eletének tartalma minden vonatkozásban szigorúan kötött. Ettől gyökeresen elszakadni lehetetlen, de a szokástól való eltérés lehetővé teszi az egyén számára, hogy valamiképpen legitimálja egyéni eltérését az általánostól. "A divat e finom konfliktus józan megoldása" (4), amely egyesíti magában a szokástól eltérvén az egyéni győzelmet, egyszersmind a biztonságos kaland érzetét. Ugyanis az egyén tapasztalja, hogy mások is hasonló módon lázadnak. A lázadás lehet tudatos vagy öntudatlan aszerint, hogy a divatban felismeri-e a társadalmi konformitás és az egyéni szabadság kibékítésének lehetőségét, vagy pusztán behódol, mert ellenkező esetben korszerűtlennek, a haladással lépést tartani képtelen embernek tekintenék. A normális ember "előállítása" a szégyenérzet kialakításával és a bűntudat felkeltésével kezdődik. A bűntudat és szégyenérzet forrása az egyénnek az általánosból történő kiemelkedése, és akkor jelenik meg, ha a helyzet egyedi jellege dominál a társasági vagy éppen divatos jelleggel szemben. A divat "belső struktúrája következtében olyan kiemelkedés, amelyet mindenki odaillőnek érez. Bármilyen extravagánsak legyenek is megnyilvánulási módjai, mégis — amennyiben divatot jelentenek — mentesek azoktól a kínos reflexektől, amelyeket az egyén akkor érez, mikor mások figyelmének tárgya" (5). A divat ebből következően a tömegcselekvés egyik formája, megszűnik benne a normális ember bűntudata, szégyen- és felelősségérzete. A modern ember titokban ezért is vonzódik a divathoz. A kifinomult modern világ funkcionális társadalmi univerzum, ahol a polgárok kötelezettségeit, jogait, de még a leghétköznapibb cselekvésmódjait is intézményes normák írják elő. Az intézményes formák tartalma nem függ az egyének akaratától. Mint specializált lények pusztán betöltenek valamilyen funkciót az intézményesített társadalomban. Cselekvéseik instrumentális cselekvések, amelyekben az értékválasztást a célok megválasztása váltotta fel. Az emberek cselekvésének indoka ebben az univerzumban általában lélektani, nem erkölcsi, mert hiányzik belőle az egzisztenciális választás lehetősége. A szabványosított cselekvésmódok között az emberek szerepeikben élnek. Az anonim-személytelen szerepekben való mozgás alkalmat ad a legmerészebb kalandokra is, ám ugyanakkor az anonim szerepeit cserélgető személyiség identitása problematikussá válik. Éppen a funkcionálisan hatékony társadalmak azok, amelyekben az egyén megszűnt a társadalom mértéke lenni, emiatt e&oja elhagyatottnak bizonyul, ezért egyre több megerősítését igényli önnön tényle23