Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hársing László: Hit és racionalitás

hívásainak kielégítési lehetőségeit. E szélesen értelmezett elsajátító folyamatban szemlélhetjük önmagunkat mint a jövő világához forduló transzcendentális lényt, aki létszerűen bízik a szűkös végesség túllépésének lehetőségében, vagyis hisz abban, hogy a körülmények hatalma eleve nem teszi lehetetlenné boldogulását. Hisz abban, hogy a természeti korlátok visszaszoríthatok és embertársaitól is segítséget várhat problémáinak megoldásához. Az embernek az a szellemi meghatározottsága, amelyet természetes hitnek neveztünk, feltételezi mint cselekvő, ezen belül problémafelvető és válaszkereső lénynek a nyitottságát. Csak a nyitott ember bízhat másokban, de önmagában is, hiszen csak benne élhet az a várakozás, hogy javítani tud életfeltételein és önmaga megújítására is képes. A természetes hit transzcendentális jellegének fontos kísérőjelensége a titokszcrüség. Már Hérakleitosz arról beszél, hogy a természet rejtőzködni szeret; Kepler az analógiákban látja a természet titkainak őrzőit; Einstein pedig képletesen ravasznak nevezi a természetet. Ez a titokszerűség az embernek mint véges megismerő alanynak a valósághoz (mint számára kimeríthetetlenül gazdag megismerési tárgyhoz) való feszültséggel teljes viszonya. A titok egy olyan reflexióban tudatosul benne, amely rádöbbenti arra, hogy a lét minden térben és időben megvalósult alakulatán túl következik valami más, még akkor is, ha az egyén létének végessége folytán azt már nem érheti el. A titok mindenkor nem-tudást takar. Ennek forrása lehet valamely információ elérhetetlensége, de eredhet abból is, hogy olyan ismeret birtokába jutunk, ami a természetes, sőt a kiművelt emberi értelem számára is felfoghatatlan, legalábbis a megismerés adott történelmi színvonalán. Titokszerű a jövő, hiszen tartalmaz mindig valami újat, ami az eddigihez képest mintegy léttöbbletként jelenik meg. Végül a titok eredhet abból, hogy egyes embereknek vagy embercsoportoknak érdekük bizonyos információk nyilvánosságra hozatalának megakadályozása vagy késleltetése. A természetes hitnek mint nyitott megismerési beállítódásának velejárója a titkok felderítésének reménye, vagyis az a meggyőződés, hogy az ember képes azokat a nehézségeket legalábbis részlegesen legyőzni, amelyek tudása szélesítésének és mélyítésének útjában állnak. Ez a remény feltételezi, hogy a körülmények kedvező alakulása segíti e feladat megoldásában. Mint Ernst Bloch állítja, az a világ, amelyben élünk, "nem kész", vagyis szubjektív értelemben "még-nem-ismert", objektív értelemben pedig "még-nem-kialakult".

8 A titok tehát sajátos megismerési feszültséghelyzet, amely azonban magának a mindenkori életvilágnak aktuálisan véges, de potenciálisan végtelen jellegéből adódik mint az ember reflexiós önértelmezésének összetevője. 11