Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hársing László: Hit és racionalitás

4. A természetfeletti Láttuk, hogy a természetes hit szükségképpeni meghatározottságként magán viseli a sokirányú nyitottságnak, a titkok befogadásának igényét és legalábbis részleges megvilágításuk reményét. Ez a transzcendentális beállítódás nem korlátozódik magára a meglévőre (a ténylegesre), hanem kérdést tesz fel a lehetségesre vonatkozóan is mind megismerési, mind létszerű értelemben. Ugyanúgy láttuk azt is, hogy az ember véges lény is, és a végtelennel való találkozás élményét a már megvalósult végesnek átmenetisége, a megvalósulóban lévő, és még-nem-valóságossal való szembesülése kapcsán éli meg és tudatosítja. Ez a nyitottság szükségképpen együttjár egyfajta plurális szemlélettel, azzal az előfeltevéssel, hogy az ember válaszkeresése több úton haladhat, vagyis a problémák többségére nem egy, hanem több alternatív válasz is adható. Mindez következik a létszerű és megismerési értelemben felfogott újnak mint a meglévőtől minőségi gazdagságában különbözőnek a természetéből. A különbözés mint az új megjelenésének folyamata mindenkor tartalmaz olyan véletlenszerű mozzanatokat, amelyek a réginek puszta reprodukciója elé gátat emelnek, és minőségileg is új alakulat megjelenését eredményezik. Az új keresésére serkenti az embert saját létének, önmegvalósításának igénye, de egyben szembe kell néznie azokkal a kockázatokkal is, amelyekkel megszokott életútjának elhagyása jár. A kockázat szükségképpeni kísérője az olyan életstílusnak, amelyet a nyitottság jellemez. Szeretjük a változatosságot, de él bennünk a bizonyosságkeresés igénye is. Úgy érezzük, hogy a nyitottság divergenssé teszi életünket, melyből hiányzik az adekvát válasz megtalálása mint az a torlódási pont, ahova különböző utakon járva mindannyian szeretnénk eljutni. Olyan helyzetben érezzük magunkat, mint Pascal metafizikai szerencsejátékosa, aki a fogadás várható haszna alapján kívánja eldönteni, hogy ésszerű-e Isten létét elfogadni. Pascalt tartják a valószínűségszámítás megalapítójának, és e nagy gondolkodó, aki egyszerre tudott racionalista és misztikus lenni, a földi életet az üdvösség elnyeréséért folytatott szerencsejátéknak tekintette.

9 Mintha csak de Meré lovaggal, a hírhedt szerencsejátékossal beszélgetne, így érvel: "No de az üdvössége? Mérlegeljük, mit nyerhet vagy veszíthet, ha fejre, vagyis arra fogad, hogy van Isten. Értékeljük ezt a két eshetőséget: ha nyer, mindent megnyer; ha veszít, semmit sem veszít. Fogadjon hát habozás nélkül arra, hogy van."

1

0 A továbbiakban Pascal kifejti, hogy az örök (végtelen) élet elnyerésének esélye áll szemben a véges földi örömökről való lemondással mint lehetséges veszteséggel. Minthogy a nyerés, illetve vesztés bizonyossága (valószínűsége) mindkét esetben véges, ezért a végest mindenképpen kockáztatnunk kell, ha nyerni végtelent nyerhetünk.

1

1 12