Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Mariska Zoltán: Böhm szintézisének kapcsolódási pontjai és filozófiatörténeti összefüggései

jutottunk cl az Én és Más egységéhez; Böhm projekciója és Fichte "setzen"-je a végeredmény szempontjából összecseng. Az axiológia értékfogalma nem egy szűkebb területen szerepel (például egy erkölcsfilozófiában), hanem alapfilozófiai funkciót kapott, s azonos a kell-lel. Továbbra sem különül el a valóságosság és a valóságosság megértésére törekvő, s így az ember világát magyarázó, modelleket állító reflexiós gondolkodás. Az általános érvényűségét és az ismeretek objektivitását továbbra is a kozmikus méretekben gondolkodó szellemfilozófia biztosítja, az Én része egy hipermetafizikai egységnek.

2

1 Az is figyelemre méltó, hogy a Más mögött ugyanúgy ott vau a nyers physis ereje, melyről Fichle-bírálatában Hegel már kijelentette, hogy az nem más, mint a kanti Ding an sich.

2

2 Milyen forrásokból származik tehát a böhmi axiológia? Arisztotelész óta megvannak a munkatevékenység filozófiai és közgazdasági hagyományai, de ez a hagyomány nem került az Axiológiábz. Ahogy írja: "a munka nem forrása az értéknek, hanem ellenkezőleg: azért fordítunk munkát valamely dologra, mert értékes vagy legalábbis mi annak tekintjük" 2

3 Ezen írásban tekinti feladatának az axiológia hermeneutikai elemzését, így nyitva marad a kérdés, hogy hogyan rendelkezik akkor a tárgy "realiter" (Böhm) az értékesség vonásaival? Az összes gazdasági érték (csereérték, haszonérték, ár stb.) ienomenologikus megjelenései az értéknek, pontosabban az igaz, a szép és a jó önértékeinek. A Miért éppen így használjuk az értékeket? kérdésre filozófiai válasz születhet, mely az érvénytan segítségével és a kizárásos módszer alkalmazásával próbál eligazodni az értékelések útvesztőiben. Bár a platonizálás veszélye fölerősödött, az egyes értékelések mögött ott van mégis az érték, s a platonozálás veszélyét az érvény tan hivatott elhárítani. Az értékeléses elméletek aszerint mérettetnek meg, hogy milyen közel kerültek a gerinctétel kimondásához: az érték a projekció egyik ágán található gyökérfogalom. (Fechner, Kreibig, Ehrenfels, Schuppe, Windelband, Cohen, Rickert és mások -- hosszú a névsor.) Hasonló módszerrel véli meghaladhatónak Böhm a társadalomfilozófia széles skáláján mozgó diszciplínák (politikai filozófiától a történelemfilozófiáig) értékproblémáit, egyszerűen nem tekinti értékforrásnak a társadalmat. Az elutasított hagyomány ősforrása természetesen Arisztotelész, ám az elutasítás Kantot is érinti. Az interszubjektivitásra alapozó sensus communis elv alapján Kant például az ízlést egyértelműen értékforrásnak tekinti 2

4 Böhm idejében a sensus communis eléggé eleven hagyomány a filozófiában, még Vico emléke is él 2

5 Az értékkereső bizonyosság az axiológiát a neokantiánus értékelmélettől is eltávolítja, hiszen például Rickert az érték forrását jenseits von Objekt und Subjekt keresi, s ugyancsak távol áll Wundt széplélektanától. Wundt például a projekciót önmagát saját hajánál 109