Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hársing László: Hit és racionalitás

embernek tartjuk, aki tanúságot tesz az igazság mellett. Feltételezzük róla, hogy ismeri az igazságot, és nem is téveszt meg bennünket. A szeretet, a tisztelet és a tekintély elfogadása, mint a bizalom lehetséges alapjai, egymástól nem teljesen független pszichikai meghatározottságok, de az sem igazolható, hogy bármelyikükből következne a másik kettő. Bizton állíthatjuk azonban, hogy nélkülük a mindennapi élet, különösen a felnövő nemzedék szocializációja elképzelhetetlen. Ezekből a forrásokból táplálkozik a bizonyosság, amelyet természetes hitnek nevezünk. A mindennapiságot sokrétűen átszövő hit természetes, hiszen létünk hajnalán mintegy természeti adottságként készen kapjuk. Egyszerűen nincs más választásunk. A hit az egyetlen alternatíva számunkra, hogy belenőjünk a társadalomba és elsajátítsuk az értékeknek egy kicsiny, de nagyon is szükséges töredékét, amelyet az emberiség korábban felhalmozott. Ez a biológiailag kondicionált és a szeretet érzelméből táplálkozó hit később tartalommal telítődik. A tiszteletnek és a tekintélynek is vannak biológiai előképei a társas életet élő állatközösségekben. A természetes hit érett formájában azonban maga is társadalmi, pontosabban társadalmivá vált jelenség, amely segít bennünket abban, hogy természeti lényből társadalmivá váljunk.. 3. A természetes hit transzcendentális jellege Az ember az Univerzum egy meglehetősen korlátozott parcelláján éli életét. Ez az életvilág a történelem során fokozatosan tágult, és napjainkban már nemcsak a földkerekséget fogja át, hanem a Naprendszer közeli régiót is. Csillagászaink egyre megbízhatóbb adatokkal szolgálnak az Univerzum térben és időben meglehetősen távoli tartományairól. Mikrofizikusaink pedig az emberléptékű dolgokat és folyamatokat felépítő egyre kisebb nagyságrendű objektumok világáról adnak hírt. Az antropológusok és pszichológusok az emberi lét nem ismert mélységeibe nyújtanak bepillantást. Az életvilágnak külső tartománya cselekvéseink színtere és egyben megismerésünk lehetséges tárgya. De ennek mi magunk is mint cselekvő és megismerő lények, részei vagyunk. Belső világunk tesz bennünket szubjektummá, hiszen ez van "alávetve" a külső világ hatásainak. Ezek a hatások cselekvésre, a külső világ célirányos megváltoztatására serkentenek bennünket. Ahhoz azonban, hogy cselekedeteink eredményesek legyenek, megbízható ismeretekkel kell rendelkeznünk, és szilárd akarati döntéseket kell hoznunk. Az ember világa és annak mindkét tartománya mindenkor véges. Az ember mint cselekvő alany véges sok hatást tud gyakorolni élete folyamán környezetére, és véges sok benyomást tud befogadni és megélni. Ez a végesség azonban nem állapot9