Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bohohy Nándor: Családszerkezet Szőnyön 1758-ban

hogy a telekkel nem rendelkező családok körében a bonyolultabb családtípus létrejöttének elvileg is kisebb volt a lehetősége, hisz a fent kimutatott alacsony szaporulat az esetek egy részében még a család reprodukcióját sem biztosította. Más volt a helyzet a telkesgazdák csoportjában, ahol az 1 családra eső 3,1 -es gyermekátlag kedvező alapot nyújtott a több családmagból álló, illetve a kiterjedt családi háztartás kialakításához. Úgy látszik ez irányban hatottak a helységünkben dívó örökösödési szokások is. Legalábbis erre utal, hogy ahol több férfi (apa és házas fia, vagy két fivér) élt egy fedél alatt, ott az ingatlanokat mindig az idősebb férfi nevén tartották nyilván. E szeriiit a házat, telket, szőlőt az idősebb férfi birtokolta, míg az ifjabbnak, hacsak nem akart máshová szegődni, be kellett érnie alárendelt helyzetével. A népességfejlődés súlyos, vagy talán úgy is mondhatjuk, legsúlyosabb tehertételét jelentette korszakunkban a nagyarányú csecsemő, illetve gyermekhalandóság. Pusztító hatása, bár csak közvetett módon, de forrásunk segítségével is kimutatható. Feltűnő volt ui., hogy az egy gyermekkel rendelkező családokban az apák átlagos életkora 32,6, az anyáké pedig 27,6 év volt, a kétgyermekeseknél viszont még ennél is magasabbra, 40,5, illetve 32 évre szökött fel ez az érték. Ha feltesszük, hogy a férfiak 20 — 24 éves koruk tájékán kötöttek házasságot, arra az eredményre jutunk, hogy 16 — 20 évi házasság alatt is csak két gyerek látott napvilágot. A viszonyok ismeretébej) azonban aligha hihető, hogy másfél-két évtizednyi együttélésre csupán csak két szülés esett volna, így e szomorú eredmény kétségtelenül a mostoha egészségügyi viszonyok számlájára írandó. Míg a vagyoni helyzet és a gyermekhalandóság népesedésre gyakorolt hatását a fentiek alapján csak bajosan vonhatnánk kétségbe, addig a vallásfelekezeti és etnikai sajátságok — legalábbis e téren — nem játszottak különösebb szerepet. A reformátusoknál adataink szerint 1 családra átlagosan 2,7, a katolikusoknál 2,5, a lutheránusoknál kereken 2, az egyetlen görögkeleti famíliánál pedig 1 gyerek esett. Eszerint a reformátusok és a katolikusok vonatkozásában elhanyagolható volt az eltérés, már valamivel nagyobb, de még mindig csak 0,5 — 0,7-es különbséget figyelhettünk meg az előbbiek és az evangélikusok között, míg az egyetlen orthodox család átlaga ezúttal nyilvánvalóan mellőzhető. Korábban már említettük, hogy 35 családfő külföldről, főként német nyelvterületről érkezett. Családjaik körében 70 gyereket jegyeztek fel, ami azt jelenti, hogy 1 családra átlagosan 2,25 utódot lehet számítani, vagyis az összlakosság egészére kivetített átlaghoz képest csak minimális eltérés mutatkozott. A fentiek alapján így kétségtelen, hogy a XVIÍI. századi Szőny népesedésére elsősorban a külső, materiális (vagyoni és egészségügyi) tényezők voltak hatással, míg a belső, szubjektív (felekezeti és etnikai) elemek nem játszottak szerepet e téren. 98