Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Szilák Aladárné: A kibernetika néhány filozófiai problémája

lezésére. E problémának a megoldása még a következő generációk feladata. Az biztos, hogy a kibernetika bizonyos szempontból összehasonlítást tud tenni az emberi agy és a technikai berendezések között, ugyanis mindkét esetben információkat feldolgozó emberrel van dolgunk közvetlenül vagy közvetve. A gép viszont nem léphet ki a meghatározottsága keretei közül, mivel meghatározott program, algoritmus alapján működik. Ezen kívül Paul Cossa francia ideggyógyász azt írja A kibernetika című könyvében: „. . . a gép nem tud tanulni, nem láthat el kritikai funkciókat, nem juthat el a konkréttól az elvonthoz, nem tud feltalálni. . . " A technika egyelőre még számos megoldandó feladatot nem oldott meg, ugyanakkor a fiziológia sem tárta még fel a felsőbb idegtevékenység, a gondolkodás számos titkát. Csak a technika és a fiziológia közös erőfeszítésével tudjuk az agyműködés mechanizmusait a kibernetika módszereivel feltárni, azaz választ adni arra a kérdésre, hogy az agyvelő információfeldolgozó funkciói közül melyek azok. amelyek csak rá jellemzőek, s melyek azok, amelyeket kibernetikus rendszerek is meg tudnak oldani. Felmerül az a kérdés is, van-e tudományos értékük az olyan analógiáknak, amelyek az automatákban lejátszódó viszonylag egyszerű folyamatokat hasonlítják össze az emberi agyvelőben végbemenő bonyolult folyamatokkal? Mint minden analógia, úgy az agyvelő és a gép közötti analógia is viszonylagos. A gépet az ember a holt természet anyagából alkotta, az agy viszont eleven sejtekből áll. A gondolkodás az agynak a tulajdonsága és elválaszthatatlan az érzékeléstől, az akarattól, a pszichikus tevékenységtől. Nem hozható viszont létre olyan automata, ami megszabadítaná az embert a szellemi tevékenységnek az intellektuális és érzelmi élet legmagasabb szféráiban élvezetet és alkotási lehetőséget nyújtó formáitól. Vegyük például a „zenét szerző" gépeket. Itt a különböző hangoknak formális matematikai oldalával van dolgunk. A gép a fizikai elmélet szempontjából kifogástalanul kombinálja a hangokat magasságuk, hangszínük szerint, összeadja, kivonja a rezgéseket program alapján. A hangok matematikai harmóniája viszont még nem jelent művészi harmóniát, tényleges zenét. Ez a zene nem tud az érzelmeinkre hatni, mert híján van minden emberi tartalomnak, örömnek és bánatnak, lágyságnak és haragnak, pátosznak és lírának. Ugyanez az álláspont a „fordítógépekkel" kapcsolatban is. Azok a gépek, amelyek bizonyos szövegeket fordítanak le egyik nyelvről a másikra, a kibernetika és a nyelvészet nagyszerű vívmányát képviselik. Tisztában kell azonban lenni azzal, hogy a program nem a szöveg gondolati tartalmát, hanem a gondolatokat kifejező nyelvi formát veszi csak figyelembe. A gépi fordítás egyik nyelvi forma helyettesítése a másikkal. A fordítás során semmi olyan új nem jön létre, ami a nyelvet és az irodalmi formákat gazdagítaná. A szépirodalmi szöveg fordításakor a forma szépsége mellett a tartalom is elsikkad, ugyanakkor a műszaki, technikai szövegek fordításakor a forma és a gondolati tartalom nem lényeges. Az emberi agynak sajátossága az, hogy rendkívül megbízhatóan működik. Mechanikai analógia alapján minden sejtnek egy-egy elektronikus készülék egysége felelhetne meg. Az agyvelő több milliárd sejtből áll. Viszont 80