Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bertha Csilla: A mitikus-költői dráma két változata: W. B. Yeats és Tamási Áron játékai

A sivár jelen s a dicső múlt kései drámáinak némelyikében, pl. a Purgatory- ban vagy a The Words upon the Window-Pane címűben is szembesül. A romantikus múltélesztés azonban egyik drámaköltőnél sem jelent végleges menekülést a jelen gondjai elől, ellenkezőleg: a drámák tanulsága szerint a múlt abban a formában, ahogyan egykor létezett, tragédiát szül, visszavonhatatlanul pusztulásra van ítélve, de szellemét, tisztaságát, nagyságát megőrizve lehetne a jelent s a jövőt megnemesíteni. A közös szemléletből, a néphitre való támaszkodásból fakad, hogy mindkét író drámáiban a pogány és keresztény elemek keverednek, összeolvadnak vagy néha ütköznek. Mindkettőjüknél az ősi, kereszténység előtti látásmód tűnik erősebbnek, s az szinte magába ol vasztja a kereszténység angyalait, imáit, Sátán küldötteit, úgy, hogy azok el is veszítik keresztény tartalmukat. Ilyenek Yeatsnél a már említett ördög-küldötte démon-kereskedők vagy az angyalok a The Hour-Glassban, a kámforrá váló, testet öltött ördög Tamási Tündöklő Jeromosa ban, a fohász az Istenhez vagy a „gyónás" az Énekes madárb&n, hogy csak egy-két példát említsünk. Yeats is, Tamási is többször nyíltan szembefordítja a pogányságot a kereszténységgel, az előbbit azonosítva az ősi, természeti életformával, az ember szabadságával, az utóbbit az ember természetes létét, vágyait korlátozó, keretek közé szorító erőkhöz vagy a földi hatalomhoz, képmutatás hoz utalva. A sok lehetséges példa közül itt csak az Osvigasztalást és Yeats The Land of Heart's Desire című darabját említjük. Ez a szembeállítás Tamásinál elsősorban inkább társadalmi, morális és pszichológiai, Yeatsnél viszont létfilozófiai nézeteihez kapcsolódik erősekben : a pogányság a szubjektivitás, a belső erő, hit, az önmagában való teljesség vetülete, míg a kereszténység az objektivitásé, vagyis az ember vágyáé az önmagán kívül létező tökéletesség megtalálására, a benne való föloldódásra Éppen a mitikus szemlélet teszi lehetővé, hogy — miként az ősi mítoszokban magukban — egyesülhessen, együtt létezhessen vallás, tudomány, művészet, filozófia. Mind a Tamási-, mind a Yeats-drámák ezt a teljességet, sokrétűséget mutatják, s csak az elemzés bonthatja szálaira a komplexitásukat. A párhuzamos témákon belül — elvontabb létkonfliktusok, alapvetőbb emberi kérdések és érzések, mint születés-halál, szerelem-szeretet-gyűlölet, a szellemibb vágyak: a tökéletesség, kiteljesedés keresése, a megújulás vágya — Tamásinál sokkal erőteljesebb hangsúlyt kap a morális sík (egyéni és közösségi), mint Yeatsnél, bár nála sem hiányzik egy erkölcsfilozófiai szint. Ez a különbség természetes, hiszen Tamásit falusi származása, plebejus népisége a legáltalánosabb létkérdések végiggondolásánál is közel tartotta a konkrétabb emberi magatartásformák, együttélési viszonyok vizsgálatához, míg a mindennapi egzisztenciális gondoktól szabadabban fölnövő, álmodozó, szemlélődő alkatú s a filozófiai tanulmányaiban jobban elmélyülő Yeats mindig is hajlamosabb volt az elvontságra. Ez az eltérés nyilvánvaló a drámák megformálásában is, de a felszín mögé hatoló vizsgálódás a mélyebb rokonságot találja döntőnek. Mindketten a polgári realista-klasszicizáló drámaformáktól eltérően az emberi magatartás és egzisztencia mélyrétegeibe, pszichológiai, ontológiai és metafizikai tartalmaiba behatolni képes drámaformákat alakítottak ki. Mindketten fölújították a régi drámaformák, különösen a középkori misztériumjátékok szellemét, átvették sok szerkezeti és hangulati elemét. 395