Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bertha Csilla: A mitikus-költői dráma két változata: W. B. Yeats és Tamási Áron játékai
A misztériumjátékok e modern változatai — Bécsy Tamás kategóriáját használva — a kétszintes dráma-modellhez állnak legközelebb, amelyben nem a konfliktus a központi szervezőerő, s nem a drámai csomó szálakra bontásával és a konf liktus felé közeledéssel halad előre a dráma. A jellemek sem realistán megfogalmazott társadalmi típusok, hanem „költői képmások", hiszen nincs szükség jellemekre: a művek közvetlen élménykifejezések, „a világ egy-egy szituációjáról való víziók, látomások, gondolatok kivetítései". 1 2 Mindkét drámaköltőnek ez a modell felelt meg leginkább, nemcsak a néphitből vett, a két világszint létezésében és egymásba-játszásában való hit okán, hanem mert a „társadalmi-történelmi valóság tényei közül először azokat élheti át a szerző líraian és azokat rögzítheti a kétszintes dráma modellje szerint, amelyek az adott valóságban csak körvonalakban, csak megsejtésekben, csak vágyakban élnek." 1 3 Yeats korában az új, önálló Írország valóban csak a képzeletben, a vágyakban élt, illetve élete utolsó két évtizedében volt alakulóban — a születés összes kínjával, bizonytalanságával és nagy lehetőségeivel. Tamási a lassan formálódó új helyzet, a kisebbségi lét körülményei között szintén csak a bensőben létező lehetőségként, vágyként élhette meg a megmaradás, az „erkölcsi lábon maradás" esélyeit. Konkrét társadalmi konfliktus és realista jellemek helyett a moralitások és misztériumjátékok allegorikus formájában s a népművészet jelképszerűségével és költőiségével fogalmazódnak meg az elvont filozófiai vagy morális kérdések. A legtöbb Tamási drámában s Yeats néhány — főként korábbi — darabjában a Jó és a Rossz ütközik össze. Ez történik a The Countess Cathleenben, a talán máig legismertebb Yeats-drámában. A grófnő allegorikus alakja a tökéletes szépség — külső és belső, testi és lelki — megtestesítője a földön, de annyira tökéletes, hogy már életében szent, tehát kapcsolódik az isteni világhoz is. A Gonosz, a Rossz a Sátán-küldötte démonokban ölt testet, akik szintén egyesítik magukban a látható és láthatatlan világot. A hősnőben és ellenfeleiben a világ két pólusának — fenti és lenti, mennyei és pokolbeli, jó és rossz — erői állnak szemben, s közöttük a parasztok képviselte emberi tartomány, a maga különféle magatartási formáival. Megőrzi hát a dráma a mítoszi sűrítettséget és egyetemességet, ugyanakkor konkrét helyhez és néphez is kötődik a történetben (Írországban valóságos helyzetet és eseményeket elvenít föl), az alakokban, a szimbólumokban s az ír néphit egyes sajátos elemeiben. A két pólus azonban nem egymás, csak egymás hatásának a kioltásáért ütközik össze, vagyis a közöttük levő ember befolyásolásáért vagy megszerzéséért. Feszültség van ugyan köztük, de nem konfliktus, pontosabban nem közvetlen, hanem közvetett s elvontságra hajló konfliktus. A tökéletesen jó Katalin grófnő sem kerül igazi konfliktusba a gonosz szellemekkel, hiszen ő az, aki képviseli itt a földön az ideális, az isteni világ törvényeit, aki példázatként elénk állítja a tiszta erkölcsiség szerinti viselkedést. Nem elsősorban cselekvő, küzdő emberként kerül szembe az ellentétes erőkkel, inkább a jóságot, tisztaságot sugározza maga körül mint a természetfölötti világszint képviselője. A konfliktushelyzethez közelebb kerül belső életében : választania kell az önfeláldozás és a költő-szerelmese kínálta szubjektív boldogságba való menekülés között. Ez a konfliktus sem igazi azonban, mert a választás már megtörtént, minden eldőlt, mielőtt a költő kérlelni kezdené Katalint. Yeats 396
