Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bertha Csilla: A mitikus-költői dráma két változata: W. B. Yeats és Tamási Áron játékai

országokban, mint Bohemia vagy Magyarország, mint az Erzsébetkori Angliában is, az egyszerű emberek tanulmányozásából nőtt ki, akik bármely más osztálynál jobban őrzik a nemzeti sajátosságokat, s a nemzeti történelem vagy legenda képzeletbeli újjáteremtéséből."

5 Az írek és a székelyek is azon kevés néjjek közé tartoznak, akiknél még a század elején is olyan értelemben is szerves volt a kultúra, hogy az a hétköznapi tevékenység része volt. 1906-ban írta Yeats, hogy „Írországban ma a régi világ, amely énekelt és figyelt, talán utolsóként Európában, szemben áll azzal a világgal, amely olvas és ír."

6 Ott még csak akkor volt elszakadóban a „magas" művészet a népművészettől, s ez táplálhatta Yeats naiv optimizmusát, hogy az elanyagiasodott, elszürkült, kultúraellenes feltörekvő középosztály ízlésbeli uralma hamarosan véget ér, s az egész nép újból abban a természetes kultúra-őrző és -teremtő közegben élhet, mint ősei. „Egy dolog teljesen bizonyos. Ahol csak lappang a régi, képzeletgazdag élet, új életre kell azt kelteni. . . és Írországban valószínűleg ez a Gael mozgalom feladata."

7 A gael mozgalom feladatának tekintette egy időben azt az eleve kudarcra ítélt vállalkozást is, hogy az írek nagy többsége által elfelejtett ősi kelta nyelvet irodalmi nyelvvé emeljék. Ehelyett be kellett érniük a tényleges népnyelvnek, az ír tájszólásban beszélt, az írek sajátos képzelőerejéhez, észjárásához alakított angolnak a használatával. Az írek képesek voltak arra a páratlan teljesítményre, hogy az idegen hatalom nyelvét átvéve, felfrissítve, sajátos gondolkodásmódjukhoz igazítva, olyan nyelvi gazdagságot hozzanak létre, amely természetes közege lehet a születendő nemzeti irodalomnak. Synge írta erről az anyanyelvvé vált dialektusról, hogy „az olyan országokban, ahol a nép képzelőereje és nyelve gazdag és eleven, lehetséges az író számára is, hogy gazdagon és bőségesen áradhassanak a szavai, és ugyanakkor átfogóan és természetes formában mutathassa a valóságot, amely minden költészet alapja."

8 Yeats is fölismerte a népnyelv termékenyítő hatását: „Vidéki tájnyelven nagyszerűen lehet írni anélkül, hogy sokat kellene gondolkozni a szavak megválasztásán ; az érzés maga hozza a megfelelő szót, mert itt minden ősi és minden élő és semmi nem közönséges vagy elkoptatott."

9 A székelyek nyelve közismerten a leggazdagabb, legszínesebb, legfordulatosabb magyar tájnyelv. Tamási hatalmas örökségként kapta ezt a gazdagságot szüleitől, falujától, szülőföldjétől. Ezért mondhatta róla Németh László, hogy szerencsés író, hiszen helyette „A faluja dolgozott, s a népe lelkét színesre verő évszázadok", ,,S annyi költőnek, aki dicsőséget sosém látott, minden dicsőségét ő aratja le, székely Homérosz maga."

1

0 Természetesen a nyelv csak külső foglalata a székelyek vagy az írek gondolkodásmódjának. Yeats is, Tamási is a népiségnek a légiényegét vitték műveikbe: a mitikus szemléletet, a világerőknek s a köztük élő embernek az egységben látását. A modern, különösen a huszadik századi művészet — a tudomány, a vallás s a filozófia mellett a mítosz szellemi örököse — a mítosznak sok elemét magába építi, de sokszor szervetlenül, kiragadottan vagy csak szimbólumként, metaforaként. Yeats, is, Tamási is magát a mitikus világképet tették magukévá, s ez mint szervezőerő, organikus egységbe fogja a valóság és a fantázia szülte alakokat, eseményeket, gondolatokat a művekben. Tamási ezt hívja igazi népiségnek: „a művészi forma, a képzelet és a szemlélet módja, ahogy az 393