Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Zaják Etelka: A beszédkészség vizsgálata I. évfolyamos orosz szakos főiskolai hallgatók körében

Gondolom, a nyelvtanárok egyetértenek velünk abban, hogy az idegen nyelven elmondott szövegben nem csak a mondatok száma, hanem a mondatok bonyolultsága, szerkesztettsége is fontos mutató. Feltétlenül jelzi a beszélő idegennyelvi tudásszintjét, nyelvi intelligenciáját, és idegen nyelven való gondolkodásának színvonalát. Tehát a jól szerkesztett (és hibátlanul elmondott) összetett mondatok előfordulási száma, ezen belül az alárendelő mondatok aránya minősíti a beszélő idegennyelvi beszédkészségét. Deme László három szintet különböztet meg a mondatok bonyolultsági fokának jelzésére, amelyek közül azok a legmagasabb rendűek (szerkesztettség tekintetében), amelyekben egy főmondathoz kettő vagy ennél több mellékmondat is kapcsolódik. (3) A mondatok számának és szerkesztettségének összefüggései Az összes mondatok száma Összetett mondatok száma: Alárendelő összetett mondatok száma: I. felrn. V. felm. I. felm. V. felm. T. felm. V. felm. Kísérleti csoport 358 524 155 40,3% 366 69,8% 12 44 Kontrollcsoport 458 544 234 51,3% 324 59,6% 15 21 Csak a helyes közlést, értelmes gondolatot tartalmazó mondatokat számoltuk meg. A grammatikai és fonetikai hibákat itt sem vettük figyelembe. Időnként nehéz volt — a szalagokról hallgatván a szöveget — megállapítani az egyes mondathatárokat. Sok olyan mondat is adódott, amelyet a hallgató megismételt, mert vagy a saját, észrevett hibáját akarta korrigálni, vagy hirtelen nem volt mondanivalója, s az ismételt mondattal töltötte ki az „üresjáratot". Természetesen ezeket az ismétléseket nem vettük sem új közlésnek, sem újabb mondatnak. Ha az egyéb szempontú vizsgálódással összehasonlítjuk a mondatok számának és szerkesztettségének színvonalát, akkor kisebb arányú előrehaladást észleltünk e területen — mindkét csoport esetében (25,5% ill. 11,5%). Sok volt az olyan mellérendelő összetett mondat, amelynek tagmondatai így kezdődtek: ,,n", ,,n0T0M", ,,HO",. A minőségileg nehezebb szerkezetíí alárendeléseket igyekeztek a hallgatók elkerülni,s az eredeti szöveg ilyen mondatait is átalakították. Ha mégis van alárendelő összetett mondat, akkor a „HTO" és a ,,K0T0pLm" kötőszavak fordulnak elő, a ,,MTo6bi"-vel pedig csak a legkiválóbb hallgatóknál lehetett találkozni (holott az eredeti szövegben előfordult). Ha a számszerű adatokra pillantunk, akkor látjuk, hogy a kísérleti csoport alárendelő összetett mondatainak a számát tekintve 312%-os, míg a kontrollcsoportban 199%-os a növekedés. Ez a nagyarányú mennyiségi vál356