Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Hollóné Kacsó Erzsébet: A munkakör és iskolai végzettség kapcsolatának elemzése az állami gazdaságokban szellemi munkakörökben foglalkoztatottak körében

érvényes követelményeknek? Tehát a munka-tudás-munkakövetelmény összefüggés áll a koncepció középpontjában." 4 A kongruencia-vizsgálat legegyszerűbb módja az adott munkakörre elő­írt szakképzettség és a munkakört ellátó dolgozók szakképzettségének egybe­vetése. Ennek a leegyszerűsített vizsgálati módnak vannak hiányosságai. Egyrészt ez esetben az iskolai képzést tükröző szakképzettségi struktúrát vesszük figyelembe, amely eltér a munkában érvényesülő szakmai struktúrá­tól. Ha felszínesen vizsgáljuk a szakmai és szakképzettségi struktúrát, akkor azt tapasztaljuk, hogy azok között jelentős eltérés nincs. A szakképzettségi struktúra nem más, mint a munkaerő formális kritériumok alapján meghatá­rozott tudásszintje és specifikus szakmai tartalma szerinti rendszere. Tehát a formális kritérium az, amiben a különbséget keresni kell. A tudomány mai ismeretei szerint még nem vagyunk képesek arra, hogy az emberek tudás­szintjét egzaktan, szubjektív elemek befolyása nélkül meg tudnánk állapí­tani úgy, hogy az összehasonlításra is alkalmas legyen. Ezért kénytelenek vagyunk azokra a bizonyítványokra, oklevelekre támaszkodni egy-egy vizs­gálat során, amely számot ad egy iskola vagy tanfolyam elvégzéséről. A szak­mastruktúra, illetve a szakma nem azonosítható az iskolában szerzett kép­zettséggel, figyelembe kell venni, hogy a szaktudás a gyakorlati tevékenység során teljesedik ki. Konkrét esetben nehezen dönthető el az, hogy egy szak­mai fogást hol sajátítottak el, és azt a személy mennyire tudja más területen alkalmazni. Tehát a szakképzettségi struktúra csak közelíti a szakmai struk­túrát, — nem azonosítható vele. Visszatérve az említett kongruencia-vizsgálatra, másik hiányossága az, hogy az említett szakképzettségi struktúrával szembe a különböző munka­köri csoportokban csak a hivatalos előírásoknak megfelelő munkahelyi köve­telmények rendszerét (munkahelyi struktúrát) állítjuk. Nyilván ez nem fejezi ki megfelelően a konkrét munkahelyeknek a munkaszervezettől függő, való­ban fennálló követelményeit. Tapasztalatok szerint sok esetben jellemző, hogy a középfokú végzettsé­get igénylő munkakörökre konkrét munkaköri leírások, követelmények, tevékenységjegyzékek csak a szervezeti egységekre (főként osztályokra) és vezetői munkakörökre vannak meghatározva. Ennek következménye: a vezető által egyénekre „lebontott" munkaköri feladatok a vezető megítélésé­től függően változhatnak anélkül, hogy a szervezet munkafeladatai változ­nának, valamint a követelmények színvonalában és tartalmában is lényeges eltérések adódhatnak a szervezeti egységek között attól függően, hogy a vezető hogyan érvényesíti a követelmények betartását. Másik probléma, hogy a középszintű vezetői munkaköröknél sok esetben a végzettség fokát jelölik meg követelményként és nem szabják meg a végzettség szakirányát. Felsőfokú végzettséget igénylő vezetői munkakörök követelményrendszere elsősorban nem szakmai jellegű, hanem a vezetés, szervezés, irányítás össze­függéseihez kapcsolódik. A fenti hiányosságokat figyelembe véve, a vizsgálat eredményeként hozzávetőlegesen megállapítható, hogy a dolgozók szakképzettsége és a munkahely szakképzettségi igénye megfelel-e egymásnak, vagy eltérés ta­pasztalható részlegesen, illetve egészen. Ez az eltérés (inkongruencia) verti­32

Next

/
Oldalképek
Tartalom