Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Vasas Joaehim: A kiegészítő, kisegítő gazdaságról

kérdése. Az állami intézkedések és a közvélemény tapasztalatai elősegíthetik a helyes magatartásnormák kialakítását. Fontos dolog, hogy a közvélemény elítéli-e vagy tesz is ellene valamit. Arra a kérdésre válaszolva, hogy kinek jó ez, összességében megfogalmazható, hogy ez a tevékenységi forma hozzájárul a lakosság reális igényeinek színvonalasabb kielégítéséhez. A közvélemény megítélésében, a morális megközelítésben nagyfokú egyoldalúság tapasztalható, alapvetően a jövedelem megszerzésének oldaláról, annak nagyságát figyelembe véve történik. Viszonylag keveset beszélünk arról, hogy azok, akik a másodlagos gazdaságban tevékenykednek, mennyit dolgoznak és milyen minőségű munkát végeznek. Döntő többségük több mint 8 órát dolgozik. A munka intenzitásuk is — a túlnyomó többségnél — igen magas. Mégis mi a gond, probléma, mi okozza a feszültséget? A szocialista nagyipar, a kereskedelem és a szolgáltatás nem tudja még tartósan kielégíteni azokat a reális igényeket, szükségleteket, amelyek a szocialista társadalomban jelentkeznek. Továbbá a kisegítő, kiegészítő gazdaságban előállított termékek ára és a végzett tevékenység bérezése nincs mindig szinkronban értékükkel. Az esetek egy részében jóval értékük fölötti árról, illetve bérezésről van szó. A nemzeti jövedelem termeléséhez nem járulnak hozzá olyan mértékben, mint amennyit a pénzben kifejezett értékük mutat. Csak egy kiragadott példa: egy kőműves mester egy napi munkáért elkér 800-1000 Ft-ot, a kőműves segédmunkás 300-600 Ft között. Az építőiparban (vállalatoknál, szövetkezeteknél) dolgozó kőműves mester napi jövedelme az előbb említett jövedelem felét sem éri el. Az általuk létrehozott érték között pedig nincs ekkora aránytalanság. Az esetek többségében az állami, szövetkezeti szektorban dolgozó kőműves hoz létre nagyobb értéket. Ilyen és ehhez hasonló példákat még lehetne sorolni. Azt is látnunk kell azonban, hogy az egész kiegészítő, kisegítő gazdaságra nem ez a fő jellemző. Csak a negatív példák, tapasztalatok alapján az egészet megközelíteni és értékelni nem lehet. Természetesen minden lehetséges módon csökkenteni kell mindazokat a negatív jelenségeket, amelyek ezzel a témakörrel összefüggésben felszínre jöttek. Máról holnapra azonban ezeket megszüntetni nem lehet, mert döntő többségét illetően objektív eredetűek, s szoros összefüggésben vannak a kereslet-kínálat törvényeivel. Szeretném hangsúlyozni még azt is, hogy a kiegészítő, kisegítő gazdaságot, az ott létrehozott értéket és végzett szolgáltatásokat értéken kell mérnünk, szerepét, jelentőségét nem lebecsülve, de nem túlértékelve. Jó lenne, ha közgondolkodásunk is a valós helyén látná az össztevékenységben elfoglalt helyét. Elméletileg, gyakorlatilag, de a propagandában is fontos, hogy rámutassunk arra a lényeges összefüggésre, miszerint nem a kisipar, a kiskereskedelem tervezi, szervezi és irányítja gazdasági tevékenységünket, hanem éppen úgy, mint eddig, a jövőben is a szocialista nagyipar és kereskedelem. A magánkezdeményezéssel összefüggésben fontos megemlíteni a mezőgazdaságban szerzett tapasztalataink elvi tanulságait. A mezőgazdasági kistermelés szervesen támaszkodik a nagyüzemre. Csak így életképes a kistermelés! Ésszerű munkamegosztás van a szocialista mezőgazdaság és a kistermelés között. A nagyüzem és a kisgazdálkodás szerves integrációja jött létre, amelyek a szövetkezeti és egyéni tulajdon formák új variánsait is jelentik. 22