Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Vasas Joaehim: A kiegészítő, kisegítő gazdaságról

Az így létrejött integráció nem hogy veszélyeztetné, hanem ellenkezőleg, hasznosan segíti a szocialista viszonyok fejlődését és eredményesen szolgálja a lakosság jobb ellátását. Feltétlen szólni kell arról is, hogy ez a folyamat nem volt és nem is lesz ellentmondásoktól mentes. Tudjuk, már eddig is sok kérdést — s megválaszolásra igényt tartó kérdést — vetett fel. így lesz ez a jövőben is. Azt azonban nyomatékosan hangsúlyozni szeretném, hogy ez a folyamat, amely a kiegészítő, kisegítő gazdaságban a kisárutermelés, a magángazdálkodás, a kisüzemi termelés kapcsán kiszélesedett és kiszélesedik, nem jelenti a szocializmus fokozatos fellazulását, nem jelenti azt, hogy megkezdődik a szocializmus, a szocialista tulajdon lebontási folyamata. A kiegészítő, kisegítő gazdaság és annak fejlesztése alapvetően nem az állami pénzeszközöket köti le. A szocializmus építésének érdekében a lakosság anyagi, fizikai és szellemi kapacitását, eddig fel nem használt erőforrásait vonjuk be, s azoknak céljaink szolgálatába, a lakosság jobb ellátása érdekében teremtünk nagyobi) lehetőségeket. Bérfeszültséget fog hozni — teszik fel nem kevesen a kérdést. Erről már volt szó, de szeretném megemlíteni — amiről talán keveset beszélünk, — hogy jelenleg is van bérfeszültség, s ez talán nagyobb mint amit a másodlagos gazdaság okoz, vagy okozhat. A még mindig a meglévő egyenlősdiről van szó, ezen a téren is van feladat, s nem is kevés. A szocializmusnak nem alaptörvénye, hogy egyenlő vagy közel azonos szinten - s ráadásul jól — tartsa el a jó vállalatot, szövetkezetet, termelőszövetkezetet és a gyengéket, vagy a jó mérnököt, közgazdászt, művészt, írót, pedagógust, esztergályost, kőművest, stb. és az átlagon aluli teljesítményt nyújtót. A mi társadalmunk a munka társadalma és nem a juttatások társadalma. Éppen ezért az igényeket elsősorban a munkával, a teljesítménnyel szemben kell növelnünk, nem csupán az elosztással. A végzett munka szerint kell hogy részesüljenek az emberek a megtermelt javakból. A végzett munkának jobban kellene érződnie a fizetésekben és az életszínvonalban is. A végzett munkával, a létrehozott értékkel arányos jövedelem kialakításán fáradozunk. Csábító lehet-e a jól jövedelmező magánvállalkozás az állami vállalatok legjobb szakemberei, dolgozói számára ? Bizonyára igen, ezzel reálisan számolni lehet. Elszívó hatása — az eddigi tapasztalatok igen kismértékű, szinte jelentéktelen mozgásról szólnak — biztosan érződni fog. Ez azonban azt is követeli, hogy a nagyvállalatoknál is meg kell találni a módját, hogy a legértékesebb dolgozók jobban kereshessenek. Ez többek között azt jelenti, hogy nagyvállalatok?iál meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyekben egyrészt mindenki képességei szerint dolgozhat, másrészt biztosított a többlet munka vállalása. Megítélésem szerint a képességek szerinti munkavégzés és a többletmunka vállalásának reális feltételei a nagyüzemek, vállalatok, döntő többségénél megvannak. Ezeket kellene még jobban a minőségibb, a színvonalasabb, eredményesebi) munkavégzés és a nagyobb jövedelmezés szolgálatába állítani. Meggyőződésem, hogy ha a dolgozónak a nagyvállalat biztosítani tudja a hatékonyabb, az intenzívebb, a képességei számára jobb feltételeket, a többlet munka lehetőségét és mindezekkel arányos anyagi juttatásokat, akkor nem fogja a nagyüzemet ott hagyni és a kisüzem felé fordulni. Többen — s nem alaptalanul — aggódnak amiatt, hogy jövedelmi egyenlőtlenségek jöhetnek létre, s „nagy pénzek" keletkeznek a másodlagos gazda23