Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Vasas Joaehim: A kiegészítő, kisegítő gazdaságról
a tevékenység jellege. Leegyszerűsítve: a tartalma árut készítő tevékenységet takar, továbbá árut ad el, és szolgáltatást végez. Ezek külön-külön vagy együtt komplexen, egymásra hatva, egymást kiegészítve vagy felerősítve különböző módon és formában jelentkeznek, vesznek részt a gazdasági életünkben. A kiegészítő, kisegítő gazdaságban működő különféle gazdálkodó szervezetek feladata, hogy elsősorban azokon a területeken vegyenek részt a szükségletek hatékony kielégítésében, ahol a szocialista szervezetek azokat nem, vagy nem kellő hatékonysággal elégítik ki. A kisüzemi szervezetek nem alkotnak elkülönült önálló szektort gazdaságunkban. Ezeket a tulajdonformák viszonylagos sokfélesége: állami tulajdon, szövetkezeti tulajdon, egyéni tulajdon, illetőleg ezek társulása, együttműködése, ésszerű munkamegosztása jellemzi. A termelő eszközök döntő többsége továbbra is állami tulajdonban marad, még akkor is, ha egyik-másik állami vállalat szerződéssel bérbe adja azokat. Az új szervezési formák többsége az állami és szövetkezeti tulajdonhoz kapcsolódik. A kisüzemi termelés kapcsolódása a nagyüzemi szervezetekhez és beépülése a gazdaságirányítás rendszerébe lehetőséget teremt a szocialista tulajdon egészének hatékonyabb funkcionálására és a társadalmi össztevékenység kibontakozására. Jó példa erre a szocialista mezőgazdaság, ahol a kisüzemi, egyéni, családi termelés szervezetten, hatékony munkamegosztásban illeszkedve kapcsolódik a korszerű nagyüzemhez. A kisegítő, kiegészítő gazdaságok elsősorban szolgáltatási, kereskedelmi, gazdaságszervezési, ügynöki feladatok ellátására jöttek létre, de a termelés területén is éreztetik hatásukat. Az elmúlt évben ezekben a szervezetekben 4,5 milliárd forint termelési értéket hoztak létre, a nemzeti jövedelmet 0,3 — 0,4%-al gyarapították. Az új szervezeti formák döntő többsége a szocialista szektorhoz kapcsolódik, s a résztvevők nagyobb része tevékenységét kisegítő jelleggel végzi, közel 75%-a főfoglalkozását megtartotta. A nem szocialista szektorhoz tartozó kiegészítő és kisegítő gazdaságokban való részvételnek is alapfeltétele a személyes munkavégzés. A pénz felhalmozásának lehetőségei alapvetően nem haladják meg a kisiparban hosszabb ideje meglevő és társadalmilag elfogadható mértéket. Természetesen a személyes jövedelmek vállalkozási formánként eltérőek. A vállalati gazdasági munkaközösségekben tevékenykedőknek a bérszintje mintegy 2 —3-szor nagyobb az átlagosnál. A résztvevők azonban itt szervezettebben, nagyobb intenzitással dolgoznak, az átlagosnál jobb képességűek, fegyelmezettebbek, — nem egyszer szocialista brigádok alakítanak munkaközösséget — határidőre és kiváló minőségben készítik el a munkát. A tevékenység jellegéről néhány szót: az ide sorolt tevékenység jellegével kapcsolatban megállapítható, hogy szocialista viszonyok között folyik, társadalmi korlátozás mellett történik, mai körülményeinknek megfelelő ellenőrzés között valósul meg. Jellemző tulajdonság még, hogy ez a tevékenység döntő többségét illetően szocialista, vagy néhány esetben saját termelési eszközökkel, de alapvetően saját munka felhasználásával történik. Szeretném aláhúzni, hogy ezeknek a jelenségeknek a magyarázata nem új a marxizmus-leninizmus tanításában és nem előzmények nélküli a szoeializ20