Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Gál István: Fáy az íróreformer

Önéletrajzi levelében a következőket fogalmazza meg meséinek sajátosságairól : „Én meséimben a középutat láttam legjobbnak követni. Miután Meséim legnagyobb részben sem a miveletlen tömeg, sem a gyermekek számára nem írvák, igénybe vevém a legújabb kor igényeit is, kerültem úgy Phaedrus — Lessing száraz előadásait, mint La Fontaine-nak bár kellemes fecsegéseit. Telhetően ügyelve a praesisióra, élénkség, elmésség s olykor satirai él által némi csattanóságot kívántam adni meséimnek."

1

5 A mesékben alapigazságokat tömörít azzal a céllal, hogy olvasói ezek tudatos értelmezésével rádöbbennjenek mások, de saját hibáikra is. Ebben az általa felépített etikai értékrendben a nemzet helyzete annak megváltoztatására való ösztöznés az elsődleges cél. Nevelni szándékozik minden sorával. A magyar fajnak speciális felfogásait megkülönböztetett élccel és iróniával színesen és keményen bírálja. A szalmaláng lelkületet és a hirtelen lehűlő lelkesedést egyformán ostorozza. Az őseink dicső tettei felhevítenek gyorsan „érezzük jóltevő melegét e tűznek de jót nem teszünk rája, s a tűz elalszik." Sokan dalolták már el a „Magyar hajnal hasad-"ot s mégis oly nehezen virrad. Szenvedélyesen bírálja a magyar halogató magatartást, a patópáli felfogást, amely a közügyek intézésében is gyakran kifejezésre jut. A halogatókra céloz „A varjak gyűlése" c. meséje, melyben a leghitványabbak fecsegnek legtöbbet, ugyanakkor gyanús szemmel nézi a többség azt, akinek a véleménye eltér az övétől. A változások szívós harcosa, amikor az adott korhoz való folyamatos alkalmazkodás jelentőségével érvvel. Tisztelnünk kell a hagyományokat, „de ami elavult mellette ne kardoskodjunk" a régit alkalmazzuk bölcsen a jelenhez. Súlyos hiba lenne azt hinnünk „hogy ami apáinknak, nagyapáinknak jó volt, nekünk is jó lesz." A folyamatos megújulás, az innovációs képesség fejlesztése nélkül a nemzet jövője nem képzelhető el. „Űj követelményekkel állunk szemben" folytonosan javítanunk kell emberi magatartásunkon. A munka nélkül élő nemeseket kegyetlen célzásokkal halmozza el, többek között pl. „A tigris és oroszlán" c. meséjében, melyben azért támadja meg őket, mert „prédáikat" idegen földön emésztik meg, mint a dicsekvő tigris az oroszlán földjén. Ostorozza a haza testén élősködőket, akikből semmi haszna nincs az országnak. Megtámadja a hatalmasok kegyetlenségeit, akik közínségben nyereséget keresnek. Ennek kapcsán a saját tapasztalatai alapján kérlelhetetlenül mond ítéletet a magyar igazságszolgáltatásról, ahol a visszaélések és azok méretei felborítanak minden erkölcsi értékrendet. A nemesekkel szemben nem meri kimondani az igazságot az igazságszolgáltatás. Gúnyolja a tisztiviselők szolgalelkűségét és ostorozza azokat az állapotokat, amikor is a tehetség nem foglalhatja el a maga helyét a társadalomban és az, aki nem alkalmas egy-egy posztra születésénél fogva önkényesen uralkodhat mások felett. Fáynak ez a megállapítása élesen tárja fel a korabeli társadalom ellentmondásait, midőn a kormány a szegényebb „bocskoros nemesség" leitatásával és azok részegen szerzett voksaival, szolgálelkű embereket helyezett felelős vezető állásokba. Ezek előtt „délig ugyan hajlongtak, de délután ők hajlongtak mások előtt" s mégis szédítő magasságban képzelték magukat a többiek fölött. Az ifjúság magatartásával sok meséje foglalkozik. Bírálja azt a nemesi ifjúságot, amely „lángoló kebellel öleli a szépet és jót", lelkesedik a nagyért az emberi értékekért s ezzel be is fejezte tevékenységét, tespedve nézi mint Pirőtlenedik a nemzetünk. Nemcsak az apátiát, a tétlenséget ítéli el, 206