Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Gál István: Fáy az íróreformer

hanem ennek eredményét is, amely a nemzetünkre nézve súlyos következménnyel jár. Az eszményi emberfajtát Fáy így fogalmazta meg egyik meséjében: „Csak az a valódi nagy ember, ki eltávolítja a csillogást és hízelgést, hogy annál jobban láthassa a czélt, amely nem más, mint az emberek boldogítása. Csak a boldogító a nagy ember!" A meséket olvasva önkénytelenül is felmerül a kérdés, honnan Fáyban a világ ily teljes képe, a jóról, a gonoszról, a magyarról, más nemzetek fiáról, az erkölcsről, a gazdagságról, a tudományról, a fennálló világrendről, az emberről. A választ ő maga adja meg, amikor a tanmesék alkotóiról ezt írja hátrahagyott irataiban: „Akár Aesopus modorát (ki valósággal megtörtént események alkalmaival költötte meséit) vesszük, akár az utána következett meseköltőkét, bizonyos, hogy a költő vagy maga élte eseményeit, vagy ha költöttet vesz fel, azon korokból és környezetekből veszi azokat, mikben él, és azon emberek előtt fejtegeti az azokról folyó igazságokat, kikkel él."

16 1824-ben meséinek második kötete is megjelent és ezzel Fáy népszerűsége országos méretűvé vált. Műveinek közvetlen hatását a kor legkeményebb kritikusa: Kazinczy Ferenc így méltatta: „Uramöcsém hamar elérte azt az irigyelhető szerencsét, hogy a nemzet első korabeli írói közé számláltassék s tekintetét több jussal érdemli, mint sokan, a kik vagy oda számláltatunk, vagy azt képzeljük, hogy oda számláltatunk"

1

7 A társadalom megújulására ösztönző gondolatainak megtermékenyítő erejét azok érezték legjobban, akik benne éltek a magyar valóságba és kegyetlenül szenvedtek elmaradottságunk miatt, összehasonlítva helyzetünket a művelt Európával. A reformok szenvedélyes és bölcs vezére Széchenyi István Pest megye egyik viharos ülésén, 1938-ban így fogalmazta meg Fáy iránti megbecsülését: „a honi reform teendőire nézve az első eszmét, akaratot, önelszánást Fáy András meséi ébresztették föl bennem!" 207