Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Gál István: Fáy az íróreformer

a válasz a felvetett kérdéseire csak a világfájdalom „Nekem már unalom élni!" Valódi szentimentalizmus ez. A kötet második részében eredeti purgomák és mesék, illetve két fordítás található. Ezt a szakaszt Szemere Pálnak ajánlja: „Mindég te voltál főunszolóm arra, hogy comicumot írjak. Akár tetszenek tehát tenéked, akár nem, magadnak köszönd." Ami a műfaj újszerűségét illeti vitathatatlan tény, hogy hazánkban már a XVI. században két elismert meseírónk volt Heltai Gáspár és Pesti Gábor, de Pcczeli meséi is közkézen forogtak, csak a XIX. század elejére ezek a mesék a régi és ritka kiadás miatt szinte feledésbe is merültek. A Bokrétával egyidejűleg Andrád Sámuel is adott ki meséket. Ezért írta a mesék előtti előszóban Fáy „nemzetem közt nem volt kit kövessek". Ezek a mesék még nem érik el tartalmukban és formájukban az Aesopusi és La Fontaine meséinek gazdagságát, de azt egyértelműen bizonyítják, hogy Fáy speciálisan a magyar ember gyarlóságait és hibáit gúnyolja hol finomabb élccel, hol keményebb bírálattal úgy, hogy ezeket a hibákat nevetségessé teszi az olvasó előtt. A két kanári, A híradás, Tudósok harca, A fakír, A famíliás, A szamár, e kötet legsikerültebb meséi. A Bokréta c. kötet két fordítással zárul. Wieland Sympathiái közül négy és La Fontaine Hársfasziget c. művével. Ezt a két fordítást szintén két barátjának ajánlja Jakab fal vy Dánielnek és Cserépi Károlynak. A Bokréta fogadtatása sokrétű. A szakemberek elismeréssel nyilatkoznak elsősorban a mesékről, mások csak szerény utánzatoknak minősítik ezeket. A széphalmi mester a lényegre tapintva levelével tüntette ki a szerzőt: „literatúránknak abban van legnagyobb fogyatkozása, hogy originális darabjaink, melyek méltók volnának a követésre, alig vannak. . . Maradjon uramöcsém ezen az úton, s ne szédítesse el magát a mi műveink által. Mi úgy járunk, mint az, akit írómestere sokáig Íratott plajbász után. Öntse tulajdon érzéseit hangokba, anélkül, hogy azt tekintgetné, hogy az közé illenék-e a külföld éneklőinek verseik közé. De adjon darabjainak minél több tökélletességet. . . ".

4 Az elismerő sorok mellett azonban a mester Fáy túlérzékenységéhez igazodva finoman bírál is „Kár, hogy a szerzőt nem vezette gyakorlottabb kéz a kiadásnál; mert adott néki az anyatermészet élénk phantasiát, gyöngéd és meleg érzést. Nyelve a további gyakorlat által tisztulni fog; már most is könnyen mozog, a mi nem csekély érdem a legtöbb magyar író és költő nehézkessége mellett. "

5 A kemény kritikus Kazinczy tollából ezek a sorok nagy elismerést jelentettek Fáynak, ugyanakkor így tudta egyesíteni nyilván nagy önmegtagadással az eredetiség és a klasszicista korrekció elvét. A kötetben A majom c. mesében így fogalmaz Fáy: „Magyarom! elvész az eredeti karakter a sok követésben". „Hasznos a szép idegen példát követni, de megválasztva." „Sajátsága van minden nemzetnek, s ezt feláldozni a követésben — veszély!" írja A túzok és a sólyom c. meséjében. Megfogadja mesterének tanácsát a folytonos tanulást és Schulz aphorizmáiból és Rousseau maximáiból fordít. Ebben az időben fordította le Moliere Asszonyok iskolája c. művét, melyet a Magyar Színvilág eredeti munkának minősít.

6 A fordítás azonban nem elégítette ki. Sokkal eredetibb egyéniség volt, minthogy ebbe elmerülhetett volna. Egy időre a literátori munkától eltávolodik. „Szomorkodva hallom 201