Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Raisz Rózsa: A szövegkoherencia mutatóinak méréséhez (Mikszáth-novellák vizsgálata)

«i lineáris szövegkoherencia létrehozásában van szerepük. „A kötőszóval, névmással, átvezető szóval stb. rendelkező mondatoknak jelölt kohéziójuk van. Az üres, a hiányos mondatokban viszont jelöletlen a k o h e r e n c i a. Hogy milyen fokú a kohézió jelöltsége, feltehetőleg függ az egyéni stílustól, adó-vevő viszonyától, a műfaj kívánalmaitól (6)." Közülük a névmásítás (pronominalizáció), a hiányosság és a szövegtani szerepű (mondategészeket vagy nagyobb szövegegységeket) összekapcsoló kötőszók szerepét vizsgálom meg, valamint az átvezető szók vagy szókapcsolatok — egy jellegzetesen lexikai eszköz — szerepét. Ide szófajuk szerint általában határozószók és határozószóknak (néha kötőszóval való) többékevésbé lexikalizálódott kapcsolatai sorolhatók, általában mondatkezdő szerepben : addig-addig, akkor aztán, kisvártatva, s azzal stb.* Dolgozatomban a konstrukcionális (szerkesztettségi) hiány fogalmát abban az értelemben használom, ahogy Dienes Dóra monográfiájában kifejtette (7), azaz konstrukcionális hiány — az állítmány elmaradásán kívül — harmadik személyű (nem határozatlan vagy általános tartalmú) mondatrészek, leggyakrabban az alanyi, a tárgyi főnévi csoport, amellett a kötelező határozó, a szerkezeti szintű birtokos jelző elmaradását jelenti. A harmadik személyűséget az igei állítmány, illetőleg a megfelelő névszói tagok személyragjai stb. félreérthetetlenül megmutatják. Az 1. és a 2. második személyű mondatrészek elmaradása nem jelent hiányosságot, mert az ilyen szerkezet csak személyes névmással egészíthető ki, tartalmas szóval** való kiegészíthetősége (az eredeti mondatkonstrukció meghagyása mellett) lehetetlen. Harmadik személyűség esetében azonban — mint legutóbb Jolanta Jastrz^bska-Helder mutatott rá — a személyragozásból még arra sem lehet következtetni, hogy személyről vagy tárgyról van-e szó. „Akadnak mondatok, melynek alanya, ha pótolni akarjuk, kétfajta lehet: személyes vagy mutató névmás, amint azt az alábbi példamondat szemlélteti: Ott áll a sarokban" (8) A szövegben azonban pontosan konkretizálódik, miről is van szó. Az effajta személyragos utalás tehát azért tekinthető konstrukcionális hiánynak, mert csak szövegben egészül ki. A kiegészülés névmással és tartalmas szóval (ismétlés, szinonima, hiperonima stb.) is lehetséges. Ekképpen ez a három kifejezési lehetőség — itt: anaforikus eszköz — egymással szorosan összefügg. Az utalásoknak e formáit nem mindig fakultatíve, hanem szabályok szerint variálható szinonim kifejezési lehetőségeknek kell tartanunk, a variálhatóság kötöttségei abból erednek, hogy „a magyar nyelv egyik sj>ecifikus sajátossága, a meglehetősen gyakori hiányos mondatok esetében megmutatja, hogy a mondatok közötti kapcsolatok nem pusztán a beszédre jellemző performancia tényezőktől származnak, hanem a nyelv, a kompetencia szintjén meglevő, az anafora általános kérdéséhez szorosan kapcsolódó szabályrendszer valósítja meg őket." (9) * Az „átvezető szó" Nagy Ferencnél a fentitől eltérő, 'jelentéssíkot elindító szó' értelemben szerepel. (A szövegkohézióról. In: Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből. Tankönyvkiadó, Bp. 1983. 233.) R. R. ** A „tartalmas szó" kifejezést dolgozatomban, Guiraud felfogásához hasonló értelemben használom: főnév, ige, melléknév, számnév, igenevek, (nem névmási tartalmú) valóságos határozószók. (Vö. J. Soltész Katalin: Guiraud statisztikai módszere a szókincs vizsgálatában. ANyT. I. 26(3.) R. R. 169