Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Raisz Rózsa: A szövegkoherencia mutatóinak méréséhez (Mikszáth-novellák vizsgálata)

A „törlésnek" és a pronominalizációnak grammatikai szabályait Pléh Csaba—

Radios Katalin ismert tanulmánya, a nyelvhasználat oldaláról pedig — a nyelvművelő tanácsok számára tudományos alapot adva — Elekfi László, J. Soltész Katalin és mások dolgozatai (10) tárgyalják részletesen az utóbbi évek szakirodalmában. A névmási (előre- és vissza-) utalás 3. személyű személyes névmással, távolra és közelre mutató névmással, kérdő névmással és névmási határozószókkal megy végbe. Ha a koherencia tényezőinek funkcióját tekintjük, sokat mond számunkra Nagy Ferenc megállapítása: „A szöveg nagyobb és kisebb egységei között összetartó erő... különböző erősségű, szilárdságú lehet. Szoros kohéziót figyelhetünk meg például a gyermekirodalomban, a gyermekeknek szánt történetekben, mesékben ugyanis a könnyebb megértés érdekében világos szerkesztésmódra van szükség. Ilyen művekben valószínűleg ritkább a névmásítás, több a szóismétlés, ebből következően a szomszédos szabad mondatok jelentésbeli közelsége (izotópiája) alacsony értéket vesz fel. A felnőttek számára írt irodalmi alkotások viszont a befogadó szempontjából megengedik az ún. ü r e s mondatok (sugallt jelentés, látens tartalom, le nem írt mondat) alkalmazását." (11) Feltételezhető tehát, hogy a koherencia erőssége és jelöltségének foka a kor nyelvi-stiláris szokásain, az író egyéniségén, a feltételezett olvasórétegen kívül műfaji, stílusirányzatbeli tényezők függvénye, tehát stilisztikai szempontból fontos sajátossága a szövegnek. Jelen dolgozat a mondategészt tekinti a szöveg legkisebb egységének, és a mondaton túli utalások fent említett típusait (tartalmas szóval való utalás, pronominalizáció, hiányosság, átvezető szó vagy szókapcsolat) vizsgálja. A kódolás egysége a mondategység. Az utalás típusai sokféle változatos kombinációkban fordulnak elő a szövegekben (azok mondategységeiben). A táblázatok mind az „egyszerű", mind a „kombinált" formák adatait közlik. A variációk a következők: 00* Nincs utalás, (olyan vastag, mint az öreganyám dereka,) amit lépés számra méregetett körül a szűcs, mikor pruszlit szabott rá. M 2. 11.** 02 Kötőszó, kötőszószerűen használt határozószó. De nini! M 20, 76. De jó az Isten. J 1. 24. 03 Névmásítás (névmás előre- ós visszautaló szerepben; névmási tartalmú határozószó is). Élőhalott az már, M 4. 107

; Semmi ez. M 24. 88. Ilyenkor egy-egy kisded pilóta jelenik meg. J 1. 13. 0 soha életében nem szerette a tükröt. Mó 3. 730. 04 Ugyanarra a valóságelemre utaló szó. A két szem ragyogó fénye el világított messzire, az egy millió forint szaga elhatott még messzibbre. M 1. 185. Szalonna üveg alatt ? M 13. 94. A Nepean-sziget ki van zárva a világtól. * A táblázatok is e kódszámok szerint jelzik az adatcsoportokat. ** itt az utalások hiánya azt jelzi, hogy a mellékmondatokban a szerző függetleníti magát a szöveg témájától. R. R. 170