Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Törőcsik Miklós: Az „önösség", mint a polgár egyéni és egyetemes tragé-diája

A regény két legfontosabb sajátossága, a cselekmény és a jellemek, A kartliausi esetében tagadhatatlanul e regény gyenge pontjait jelentik, ha általában a regény, különösen ha a kritikai realista regény mércéjével mérjük. így a cselekményt egyszerűen az események szinonimájaként tekintve érthető a vélekedés: „A karthausiban a túlsúly minduntalan az elmélkedések oldalára kerül, s a cselekmény csak hézagosan szolgál illusztrációkkal az elmélkedésekhez."

11 A szóbanforgó elmélkedések tényleg elvontak, filozófikusak, gondolati jellegűek, mégis a cselekmény sajátos megnyilvánulásának kellene tekintenünk. Részben azért, mert a kolostorban élő Gusztávnak az események felidézésén kívül csupán ez az egy „cselekvési" lehetősége van, részben mert ezek értelmezik, általánosítják, gondolatilag feldolgozzák a megélt eseményeket, tehát valójában a tett szerepét töltik be a regényben. Ennek oka, hogy sem Gusztávnak mint regényhősnek, sem annak a polgárnak, akit megtestesít, nincs is valódi tettre lehetősége. Látnunk kell azt is, hogy a romantikus regény egy fajtájának műfaji sajátossága az ilyen cselekmény, tehát nem szabad idegennek tekinteni ettől a konkrét regényvilágtól sem. A gondolati elem viszonylagos önállósulása, olykor túlzott strukturális szerepe ennek ellenére valóban zavarja, megbontja a cselekmény egységét. önmagában a cselekmény sajátos egyvonalúsága nyilvánul meg: Gusztáv „a csalódások fájdalmas útját járja végig".

1

2 A csalódások útjának állomásai: anyja halála, vallásosságának elveszítése, csalódás a szerelmében, csalódás Armandban, csalódás a világban-közéletben és végül csalódás, a Betty-szerelem miatt, önmagában. Ezt az egységes, egyenes vonalú eseménysort szövi át a gondolatiság — sajátos kettősséget eredményezve ezáltal, ez épül be abba a szabályos, megkomponált szerkezetbe, amelyről fentebb szó volt. Fontos szerep jut a cselekményben a véletlennek: „Mi csodálatos végzetünk! Eset nincs, mely jövőnknek irányát meg nem változtathatná; az ember, kivel véletlenül találkozánk, egy szó, melyet közönyös ajkak kimondanak, talán új időszakot tesznek életünkben; s mint a golyó, melyet karodnak észrevétlen remegése céljától távol visz, úgy élted elveszti a pontot, mely után kiindult, s alig mondhatnád néha, mi tévedésednek oka."

13 — mondja Gusztáv, s igazolja ezt a regény. íme néhány példa: Gusztáv véletlenül meglátja Júliát Avignonban Dufey-val, majd kiderül a lányról, hogy éppen Gusztáv nagynénjénél tartózkodik; véletlenül találkozik vele Párizsban is, amint éppen titkos találkahelyről jön szerelmével; véletlenül hallgatja ki Gusztáv az uzsorásnak és Armandnak, Dufey-nak és Armandnak a beszélgetését is, mint ahogy véletlenül találkozik Bettyvel, és véletlenül éppen Júlia Amálfi herceg szeretője stb. A külső valóságot számonkérve a regényen ez lehetetlennek látszik, de ha azt a kompozíciós sajátosságát tekintjük a műnek, hogy a benne lejátszódó eseménysor adott szempontból, Gusztáv ei\ lékezete által idéztetett fel, sok minden más értelmet nyer. Ugyanis a regény világot Gusztáv világával kell azonosítanunk, tehát ami a főhős számára hiteles, döntő, az a regényvilág számára sem lehet idegen, külsődleges, lehetetlen. Ezt Gusztáv szavai igazolják: „Elmondék mindent, mire visszaemlékezém, hosszasan s részletesen, mint lelkem sugallá, mint barátságod engedé; s ha talán itt-ott többet mondtam, mint történetemnek megértésére szükséges vala, legalább nem hallgattam el semmit, s szívemnek enyh vala kimondania egész bánatát, megismértetni egészen azon egy férfi által, kire még szeretve tekintek vissza: s vajon lehetett-e 59