Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Törőcsik Miklós: Az „önösség", mint a polgár egyéni és egyetemes tragé-diája
ezt elérnem, ha azon részleteket elhallgatom, melyek életemre, habár észrevehetlenül, oly nagy befolyással voltak? Miként az erőtlenül hengergő golyó, ha kőre ér, új ívben emelkedik, új irányban újult erővel sújt: így változnak gondolataink sokszor a legcsekélyebb tárgyak érintése által." 1 4 A regényalakok, mint láttuk, fontos strukturális szerepet töltenek be, de fontos és sajátos kapcsolatban állnak a cselekménnyel is. Attól függően, hogy az egyenesvonalú cselekménysorba miként kapcsolódnak be, határolható el a strukturális szerepük. így kompozíciós szerepet hordoz Gusztáv, aki a mű egységét e téren biztosítja, miként Armand és Arthur, Júlia és Betty az egyes és általános kapcsolatát. Ehhez hasonló Dufey szerepe a Második Részben, amit folytat a társaság a harmadikban, illetve aminek „átveszi" egy részét Gusztáv. E kompozíciós szálhoz közvetlenül kapcsolódik a két apa és az epizódszereplők, de ők nem látnak el ilyen feladatot. A mű keletkezését és célzatát ismerve feltehetjük, hogy a hősök valamiféle modellként való értelmezésre is elfogadható. Egyrészt megszületésükben Eötvös közvetlen környezete mintául szolgálhatott (önmaga, apja, Szalay, Palocsay), másrészt esetleg alternatívákat, példákat akart adni az író a reformnemzedéknek egy-egy hős útjának bemutatásával. Bár a példák végül negatívak lettek, így is feltehető, hogy a maga módján ezzel társadalmi igényeket szándékozott kielégíteni, közvetlenebbül, mint eddig hinni lehetett. A hősöket jellemezve az elmarasztaló hangvétel a leggyakoribb: „Valamennyi regényalak ... magán viseli a regény alapproblémájából sugárzó hangulatot, életüket e problematika körében élik, ezért a különböző szereplők körvonalai gyakran egybemosódnak s egészében véve — mint magas szintű morálir elvek hordozói — túlságosan légiesek is egyszersmind" — írja Wéber Antal. 1' „A regény jellemei egymásba folynak, s az érzelmesség ködbe burkolja őket" — utal Sőtér István Péterfy Jenő megállapítására. 1 6 Holott tudjuk, hogy Péterfy egy másik eszmény jegyében marasztalta el például Jókait is, ezért csak az! tehetjük hozzá e két megállapításhoz: a felsoroltak éppen a romantikus hősök természetes sajátosságai. Júlia, Betty, Dufey vagy a társaság tagjai egyoldalú hősök, egytulajdonságú emberek, egy erkölcsi eszme megtestesítői, sokszor talár a sablonosság határán, de hihetően életszerűen mégis, mert lélektanilag, társadalmilag hitelesek, mert hitelesíti a visszatekintő, aki emberi viszonylatokat tud teremteni számukra. Gusztávnál is felsejlik ez az egyoldalúság, talán a spleenben, amit erősít a cselekményben kibontakozó szakadatlan csalódás, mégis más, mint a többiek, ö teremti meg a jellemek komplexitását a regény szintjén, minden rá vonatkozik, sokoldalúak a kapcsolatai. Magatartásának általános vonásai érdemelnek figyelmet: nem valamely konkrét vonás, hanem a romantikus attitűd hordozója ő. Ahogyan az írói Én világot teremt, ugyanúgy teremti Gusztáv a regényvilágot. Külön kell foglalkozni Armand alakjával, akit általánosan a regény „proletár"(!) szereplőjének minősítenek, hogy aztán ezt elfogadva vagy cáfolva, de mindenképpen erről az alapállásról vizsgálják. 1 7 Próbáljunk meg egy másik megközelítést, amely nem Eötvös tévedésére apellál! E korban a proletár (a regényben és e korban is: proletárius) fogalma még sokat hordott az eredeti, latinból származó jelentéséből, amelyet ma a lumpenproletár szó fejez ki. Vagyis a régi szó és a modern fogalom mechanikus azonosítása hiba. Armandra egyébként sem illik rá a szó modern jelentése, hiszen nem ahhoz az osztályhoz tartozott, sem származását tekintve, lévén deklasszált 60
