Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lengyel Zoltán: Döntésmotivációk vizsgálata Vaszil Bikov korai elbeszélései-ben

erkölcsi pusztulásukat jelentené. A pozitív bikovi hősök a sorstól csak azt tudják kikényszeríteni, hogy emberhez méltó módon pusztuljanak el. Bikov mind korai elbeszéléseiben, mind kiforrott alkotásaiban azt vizsgálja, hogyan nyilvánul meg az „én" a nem hétköznapi szituációkban, feszült határhelyzetekben, stresszhatások közepette. Szinte minden művében hőseit egymással, vagy az ellenséggel ütközteti. Művei jóllehet a háború éveiben játszódnak, de mondanivalójuk korunk olvasóihoz is szól. Minden elbeszélésében vagy kisregényében burkoltan ott a kérdés, mi hogyan cselekednénk Ribak vagy Ivanovszkij, Levesük vagy Tyereska helyében. Vaszil Bikov a háborút nem a történész, hanem a művész, az író szemüvegén keresztül vizsgálja. Vagyis nem a lezajlott eseményekre irányítja figyelmét, hanem az irodalom tárgyára, ha tetszik nyersanyagára — az emberre. Azt vizsgálja, arra keresi a választ: milyen volt az ember a háborúban? Milyenné lett? Mi az oka annak, hogy olyanná lett, amilyen? Arra törekszik, hogy olvasói elé olyan hősöket állítson, akik nem hétköznapi idillikus körülmények között tevékenykednek, hanem stresszhatás alatt, „vagy-vagy" szituációban. „Műveinkben az erkölcs próbatételeit rendkívül szemléltető módon kell hitelesítenünk. E problémakörökben a legfontosabbnak tartom — s nem csupán a háborús helyzetben — a döntés szerepét. Igaz ez a háború idején jelentkezik a legmarkánsabban. Gyakran ez a döntés határozza meg az ember jellemét, a dolgok lényegét, bár maga a döntésmechanizmus minden helyzetben másként és másként működik."

1 — nyilatkozta Bikov a Lityeraturnaja Gazeta kerekasztalánál rendezett beszélgetéskor. A döntésmechanizmus és döntésmotivációk vizsgálata áll már Bikov korai elbeszéléseinek középpontjában is. E korai szakaszt, mely időben 1959-cel zárul, az útkeresés jellemzi. Az író szárnypróbálgatásai ellenére is, már e korai elbeszéléseiben is felismerhetők azok a jellegzetes jegyek, melyek a későbbi évek során kiforrott kisregényeit a szovjet háborús irodalom élvonalába emelték. Hogy melyek ezek a jegyek? Bonyolult drámai szituációk, a háború összemberi tragédiaként való bemutatása, mélységes humanizmus és fasizmus elleni gyűlölet. Már e kezdeti szakaszban elbeszéléseit, témaválasztását bizonyos önállóság jellemzi. Szembetűnik az is, hogy már e korai elbeszéléseinek középpontjában is az egyszerű harcos alakja, viselkedésének, döntéseinek mozgatórúgója áll. így van az író 1951-ben megjelent Szmerty cseloveka című elbeszélésében is, mely a 70-es években megjelent Hajnalig élni kisregénye prológusaként is felfogható. Mind e korai elbeszélésében, mind a húsz év múltán keletkezett kisregényében a bajtársak pusztulását túlélő magányos hősök az ellenség iránt érzett gyűlölettől és hazájuk bármi áron történő szolgálatának érzésétől hajtva, utolsó döntésük meghozatalára készülnek. Mint minden ember, ők is szeretnének élni, mégis mindkét hős a halált választja. Másként nem dönthettek. Életük mentése esetén elpusztult társaikkal, népükkel szemben követnének el bűnt. Az ellenség gyűlöletének érzésétől áthatva, életüknek utolsó óráiban maguk irányítják sorsukat. Pusztulásuk nem értelmetlenül hozott áldozat. A maguk módján mindketten hozzájárultak az ellenség felmorzsolásához. Amikor az élet lángja már 1 Vedres: Miért írunk még ma is a háborúról? Élet és Irodalom 1975. 14. sz. 6. o. .242