Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lengyel Zoltán: Döntésmotivációk vizsgálata Vaszil Bikov korai elbeszélései-ben

csak pislákol bennük, maradék erejüket összeszedve küzdik le a sebesülés okozta fájdalmat, a vérveszteség és fágyás okozta gyengeséget, és rántanak pusztulásba a betolakodók közül néhányat. Cselekedetük motiváló tényezője az ellenség gyűlölete, a szülőföld szeretete, a jövő nemzedékeiért érzett felelősség, és a beléjük helyezett bizalomra való rászolgálás. Egy másik, ugyancsak 1951-ben megjelent A szekerész című elbeszélésének hőse Makszim Koreny, kinek életén keresztül sikerül az írónak érzékeltetnie azt a megpróbáltatást, mely a háborúban az egész szovjet nép vállára nehezedett. A szekerész Koreny nem jó katonai tulajdonságokkal felruházott ember, de csetlő-botló volta ellenére is kötelességtudó, lelkiismeretes harcos. A félelemérzete és lelkiismerete, kötelességtudata közötti tusakodás akkor veszi kezdetét hősünkben, amikor lovait a németek kaparintják meg. Bikov bemutatja hősünk vívódásának fokozatait. Koreny érzi, hogy a történtek után nem kerülhet bajtársai szeme elé, de amikor célgömbre vehetné a mellette elhaladó németeket, fél elsütni a puskáját. Végül belső kényszernek engedelmeskedve, legyőzve magában a félelmet a németek után szalad és harcba száll velük. Belső vívódása, a félelme és kötelességtudata közötti harc eredményeként szánja rá magát a szekerész a cselekvésre. Döntése meghozatala pillanatában a harc kimenetelét nem tudhatja. Talán éppen ezek a feszültségtől terhes percek teszik közömbössé Korenyt a kivívott győzelemmel szemben. Érdekességét ennek az elbeszélésnek az adja, hogy Bikovnak sikerült érzékeltetnie a műben a hőstett mibenlétét, a döntés és a tett között fennálló szoros kapcsolatot. E hőstettet nem egy rettenthetetlen harcos viszi véghez, hanem egy halált félő, de kötelességét mindenkor teljesíteni kész fogatos, kinek sorsa egy a háborús körülmények között élő és cselekvő emberi sorsok közül. Bikov elbeszéléseinek hősei nem kitüntetésekért és érmekért harcolnak. Belső kényszernek engedelmeskednek, lelkiismeretük szavát követik. A kívülről jövő parancsot, mely a kialakult körülmények folytán sokszor el sem juthat a harcosokhoz, a hazaszeretetből és bajtársiasság érzéséből táplálkozó belső parancs helyettesíti, melynek készek engedelmeskedni még akkor is, ha törvény szerint annak végrehajtásában nem kellene részt venniük. Az előbbi elbeszélésekkel szemben az 1957-ben megjelent Szcsasztye című műben a kitüntetésekkel rendelkező leszerelt frontkatona a polgári életben kerül válaszút elé. Döntését a békés életbe való beilleszkedése érdekében kell meghoznia. El kell döntenie, hogy a csendes Froszját, vagy a temperamentumos Zsenyát vegye-e feleségül. Választása az előbbi lányra esik, de adott esetben a hangsúly nem annyira a választáson van, mint inkább a háború utáni békés életbe való beilleszkedésen. Nem elég a múltban elért sikerekkel dicsekedni, és naponta gyönyörködni a háborúban kiérdemelt érmekkel ékesített egyenruhában — ez az elbeszélés végső kicsengése. A civil életben is hősként kell helytállnunk, tudásunk legjavát kell nyújtanunk. A Szcsasztye című elbeszélésnél sokkal összetettebb Bikov 1958-ban megjelent Troje című elbeszélése, mely témáját tekintve, az 1964-ben megjelent Alpesi ballada irányába mutat. Mindkét elbeszélés középpontjában egy német koncentrációs táborból történt szökés áll. De míg a Troje című elbeszélés szökésben levő foglyainak lépését a moszkvai győztes csata híre motiválta, addig Iván Tyereska a pillanatnyi helyzet kínálta alkalmat használja fel a menekülésre. Bikovot nem a menekülés folyamatai hanem az annak során hozott emberi döntések érdeklik. Mindkét műben az erősebb fizikumú foglyok 13* 243