Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lengyel Zoltán: Döntésmotivációk vizsgálata Vaszil Bikov korai elbeszélései-ben

DÖNTÉSMOTIVACIÓK VIZSGALATA VASZIL BIKOV KORAI ELBESZÉLÉSEIBEN LENGYEL ZOLTÁN Az utóbbi negyedszázadban a szovjet irodalomban előtérbe került az ember pszichikuma, viselkedése iránti érdeklődés. Ez a konfliktusmentes irodalom elvetésével és a személyi kultusz torzulásainak felszámolásával van összefüggésben. Lehetővé vált, hogy az írók műveikben az egyes ember cselekedeteit vizsgálják, keressék tetteik, lépéseik, döntéseik mozgatórugóit. Az ember személyisége iránti érdeklődés, az egyéni felelősségvállalás kérdése áll olyan ma is alkotó szovjet írók munkásságának középpontjában, mint Granyin, Bondarev, Baklanov, Raszputyin és sokan mások. Ezekhez az írókhoz sorolható a soknemzetiségű szovjet irodalom jeles belorusz képviselője, Vaszil Bikov is, akinek egész munkássága vitatkozásra bátorítja mind a kritikusokat, mind az olvasókat. Műveinek eredetiségét érzékelteti, hogy a kritikusok közül többen, így A. Bocsarov, L. Lazarev és A. Adamovics napjainkban már „bikovi kisregényről" beszélnek. Elbeszéléseinek és kisregényeinek népszerűségéhez — melyeken vörös fonálként húzódik végig az ember viselkedésének vizsgálata a háborúban — az is hozzájárult, hogy közülük többet megfilmesítettek. A háború után, mielőtt Bikov mint író ismertté vált volna, az irodalmat a monumentális tablók bemutatása jellemzi, melyek egy emlékműhöz hasonlíthatók. E tablók hőse az orosz nép, mely nem ismer félelmet és vereséget, csak győzelmet. A korszak hősei szent hősök, nem hús—vér alkatú harcosok. E kor írói szentségtörésnek tekintik a személyek tragédiájáról szóló írást, jóllehet a háború az egész nép nagy tragédiája volt. Bikov Solohov Emberi sors című művének megjelenése után Baklanovhoz és Bondarevhez hasonlóan szakítani mert ezzel a torz szemlélettel. Műveiben nem nagy csatajeleneteket ábrázol. Figyelmét az ember belső lelkivilága ragadja meg, annak cselekedetei érdeklik. Nem a „hogyanokra", hanem a „miértekre" keresi a választ. Kritikusai gyakran vetik szemére, hogy a kis „talpalatnyi földek" és lövészárkok igazsága torz igazság. Az író szerint azonban húsz évvel a háború befejezése után, illő a háború ábrázolása terén is előbbre lépni, hiszen a részigazság a teljes igazság jobb megértéséhez segít hozzá minket még akkor is, ha néha látszólag annak ellentmond. A kis egységek harcosai is a győzelmet kivívó nép részét képezték. Bikov minden művében „az ember a legfőbb érték" nemes elvből indul ki. Arra törekszik, hogy megértesse az emberi élet értékét, és az emberek pusztulása árán kivívott győzelem értékét. Korai elbeszéléseinek szereplői többnyire egységüktől elszakadt magányos hősök, akiknek az adott szituációban el kell dönteniük, hogyan cselekedjenek. A halált válasszák-e, amit csupán árulás útján kerülhetnének el, vagy az ügy elárulása folytán megvásárolt életet, ami 13 241