Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Koncsos Ferenc: Humanizmus és szerelem

adott világ menetébe nem szól bele, létével nem járul hozzá annak fejlődéséhez, alakulásához". Passzivitása révén, csak híven „tükrözi a rajta kívül levő világ egészét".

7 A szerelemben is lehetetlen a másikat társadalmi szerepétől függetlenül, mint embert, mint egy emberi szenvedély tárgyát tekinteni, aki önmagával egyenrangúnak jelenik meg, akiben a másikat mint önmagát szemlélheti. A modern szerelem magában foglalja a magányos egyének társadalmának összes jellemző problémáját, antihumánus jellegét. A szerelmi kapcsolatok eltorzulásában a társadalom és a társadalom történetében végbemenő eltorzulás regisztrálása jelenik meg az érzékek szintjén.

8 A polgári társadalom perspektívátlansága, szkepticizmusa hatására a szerelem is törékennyé, megbízhatatlanná, lehetetlenné válik. A dehumanizálódott élet következtében az egyén individualista m;ódon tagadja az individualista világot, amely őt eltorzítja.

9 A „szerelem rabsága" nem foglalja magában az ókorra jellemző hedonizmust, mert a társadalmi kapcsolatok antihumánus jellegének függvénye az ember érzelmi élete is. Szocialista humanizmus a szerelemben A szerelem „szabadságának" alapvető feltétele az antihumánus társadalmi viszonyok megszüntetése, a társadalmi emancipáció megvalósítása. A marxizmus felfogása szerint humánus kapcsolatok társadalmi méretekben csak igazán humánus társadalomban alakulhatnak ki. Bármilyen magasztos célok is jelennek meg a humanizmus-eszményben, ha az alapvető társadalmi viszonyok antihumánusak, a humanizmus nem lehet több puszta vágyakozásnál. A marxizmus felismerve az antihumánus viszonyok létrejöttének és újratermelődésének okát a magántulajdonban, feltárta, hogy megszüntetésük alapvető, bár nem egyetlen feltétele a magántulajdon eliminálása. Ehhez a világ gyakorlati átalakítása szükséges. A magántulajdonon alapuló társadalom felszámolása, a társadalmi emancipáció megvalósítása teremti meg azokat a feltételeket, melyek között az emberi kapcsolatok a kollektivitás-humanitás erkölcsi alapelve alapján valósulhatnak meg. A kollektivitás-humanitás egymástól elválaszthatatlan kategóriák, csak együtt létezhetnek. Igazi kollektívák csak humánus kapcsolatok alapján jöhetnek létre, humánus kapcsolatok csak igazi kollektívákban realizálódhatnak. Társadalmi méretekben a valódi közösségek kialakításához nem elégséges pusztán a politikai rendszer átalakítása, az egész társadalomnak meg kell változnia. Az átalakulás hosszú időszakában fokozatosan gazdagodik a szocialista humanizmus tartalma is. A társadalom mikroközösségeinek humanizálódásában benne foglaltatik a szocialista elvi bírálat lehetősége, a kollektívák egyéneinek átalakulása, vágyainak, ösztönreakcióinak humanizálódása. A makrocsoportok humanizálódásával együtt átalakulnak a társadalom, mikrocsoportjai is, megszűnik a kis közösségek érzelmi befelé fordulása, átalakulnak funkciói, ezek az eredmények pedig lehetővé teszik személyiség szabad és sokoldalú fejlődését, hiszen az egyén fejlődésének feltétele: más emberek számára való létezése. A kollektív tulajdon megszünteti társadalmi méretekben a kizsákmányolást, az emberek megalázásának lehetőségét, az egoizmus alapjait. Az érdekek rendszere átalakul, az egyéni és közösségi érdekek közeledése egyre inkább megmutatkozik. A szocialista viszonyok lehetővé teszik, hogy az egyén mindazokkal a lehetőségekkel éljen, amit a társadalmi szabadságszint számára biztosít, ösztönöz arra, hogy a lehetőségeket mindenki képességeinek maximumával aknázza ki. 22