Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Koncsos Ferenc: Humanizmus és szerelem
Az önmagát alkotó ember így válhat egyre sokoldalúbbá, a társadalmi viszonyok tág lehetőséget biztosítanak fejlődéséhez, fejlődése eredményeképpen átalakítja társadalmi viszonyait, s ez a változás alapjául szolgál a további fejlődésnek, humanizálódásnak. A társadalmi emancipáción belül fontos terület a nők emancipációja, amely nem következik automatikusan az előbbiből, s a szocialista társadalomban is hosszú ideig megoldandó feladat marad. Az eddigi fejlődés igazolja, hogy érvé" nyesül a nők egyenjogúsága és megvalósulófélben van az egyenrangúság is. A két fogalom megkülönböztetése feltétlenül fontos. Az egyenjogúság egyenlő mérce alkalmazását jelenti a nemek megítélésében, érvényesülését külső kényszerítéssel biztosítani lehet. Az egyenrangúság nem pusztán az egyenjogúsági viszonyok gyakorlata, hanem feltételezi, hogy a különböző neműek azonos elbírálása nem külső kényszer, hanem belső meggyőződés eredménye. Az egyenrangúság valóra váltásáért sokat tettek és tehetnek a nők, mindamellett fontos az is, hogy közvéleményünk megszabaduljon számos előítélettől, elavult hagyománytól, rossz beidegződéstől, amelyek e folyamat ellenében hatnak. A negatív tendenciák ellenére az egyenrangúsodás ténye — ha ellentmondásos formákban is — felfedezhető társadalmi gyakorlatunkban. Megszűnőben van a különbség férfi és női életmód között, a nemek kapcsolata sokkal nyíltabb, szabadabb, a párválasztást nem akadályozzák osztálykülönbségek, vallási, származásbeli és más ellentétek. A megváltozott társadalmi feltételeknek megfelelően, szükségszerűen meg kell változnia a szerelemről alkotott felfogásnak is, a szerelem új, emberibb tartalmat kap. A szerelem humánus érték. Bizonyítja, hogy a párválasztásban, a házasságban is lényeges szerepe van a szerelemnek. A szocialista társadalomban a szerelemben is a szocializmus, a demokratizmus valósul meg, és ez a megfogalmazás nem jelent profanizálást, hanem a nemek megváltozott helyzetének mutatója. A mai szerelmi kapcsolatokban az egyenrangúság érvényesül, ami azt jelenti, hogy mindkét fél megőrizhet magának bizonyos előjogokat, de összességében ezek is szinte kiegészítik egymást. Az természetes, hogy a társadalmi hatások ellenére a szerelmet minden egyén sajátos formában éli át, sőt, az egyén életének különböző szakaszaiban önmaga számára is eltérő értelmezést kap. Ezért is nehéz a szerelem fogalmának meghatározása, de azt feltétlenül ki kell emelnünk, hogy olyan humánus emberi kapcsolatot jelent, amelyben mély és tartós vonzódás jelenik meg egy olyan társhoz, akitől sokoldalú emberi szükségleteink kielégítését várjuk. A szerelem tehát feltételez egy tartós lelkiállapotot, melyben a partnerek között „erősödik az érzelmi kötődés, az egymás iránti felelősségérzet, elkötelezettség. Mindinkább nő a kizárólagosságra való törekvés vágya, vagyis erősebb lesz az olyan igényünk, hogy a legkülönbözőbb szükségleteinknek a kielégítését egyetlen partnerhez kössük. Ha úgy érezzük, hogy ennek a lehetőségét valakinek a személyében megtaláltuk, a vele való kapcsolatunkat igyekszünk tartósítani, vagy éppen véglegesíteni." 1 0 Ha szerelemben az „embert mint embert és viszonyát a világhoz mint emberi viszonyt" 1 1 előfeltételezzük, akkor a szerelem nem egyoldalú irányultság, nem reménytelen szerelem. Nem pusztán vágyódás a másikkal való azonosulás lehetőségére, hanem lehetőség az azonosulásra, a másik személyisége egészének elfogadására, miáltal lehetővé válik önmagunk és partnerünk átalakítása, s mindkét fél személyiségének gazdagítása. Reménytelen szerelem esetében erre nincs lehetőség, sőt legtöbb esetben ez az érzelmi állapot a személyiség károsodását, passzivitását, magába fordulását okozhatja. A szerelem kölcsönösségéhez hozzá23
