Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Hekli József: Alekszej Arbuzov pályakezdő évei

saját ötletek, kiegészítő betoldások „összekomponálásából" születtek. Az egyik legérdekesebb, s mindmáig kéziratban megőrzött agitációs revücske, a Munkaverseny (1930), amelyben Arbuzov ugyancsak politikai jelszavakat és közismert verses betéteket sző egybe a címbe emelt nagyszabású ügy érdekében, mozgósító-lelkesítő szándékkal. Az „agitkák" a mai napig nem jelentek meg gyűjteményes kiadásban, a legtöbbjük kéziratos vagy gépelt formában maradt fel. Néhányuk pedig Arbuzov magánkönyvtárában rejtőzik. Legelső, egész estét betöltő, önálló drámájának megírásában a véletlen is közrejátszott. Arbuzov reményekkel teli moszkvai útja — egy rendezővel akart találkozni — sikertelenül végződött, s hirtelen elhatározással, hogy némi pénzhez jusson, hozzáfogott az Osztály-hoz (1930). A 22 éves fiatalember egyszerre akarta az összes időszerű problémát színpadra vinni: a falusi osztályharc, a bürokrácia, a termelési fegyelem, a munkásifjúság nevelése, a munkaverseny s még más kérdések is terítékre kerültek. A darab a kezdő drámaíró minden mesterségbeli hiányosságát megmutatta, hiszen a TRAM-i dramaturgia elemeire épült fragmentális kompozíció nem tudta összefogni a párhuzamosságukban is szétágazó epizódokat. Ily módon az egész műben bizonyos erőszakoltság, mesterkéltség érződik. A darab története is naivan egyszerű: Szergej Razdumov, az élmunkás brigád tagja egyik napról a másikra kifordul önmagából, részegeskedni kezd, kötekedővé válik, végül otthagyja munkahelyét is. Egy váratlan esemény azonban visszavezeti a tisztességes munkáséletbe. Levelet kap falujából, amelyből megtudja, hogy barátját megölték a kulákok. A döbbenetes hír hatására Szergej azonnal megleli egykori önmagát, s visszatér övéi körébe, az osztályába. A. hirtelen megváltozás, a magas fokú öntudat gyors kifejlődése, Razdumov teljes átalakulása dramaturgiailag is eléggé megalapozatlan. Az osztályharc ábrázolása — mert ez volt Arbuzov szándéka — igencsak sematikusnak hat. Feltűnik az Osztály-ban az ellenség is —, ahogy az akkori dramaturgiai szabályok megkívánták —, de Kosztya Beljanyin inkább csak álfigura, a Rapp-korszak „terméke", mint igazi hús—vér alak, amint a darab egyéb hősei is jórészt csak árnyékai a kor valódi típusainak. Az új embertípus formálódását — az osztályharc bonyolult viszonyai közepette — Arbuzov csak sematikus képekben tudta megragadni, s már a darab kezdő jeleneteiből kitűnik, hogy az ifjú drámaíró inkább elképzeli, mint ismeri az életet. Az Osztály lényegében kigondolt sablonos epizódok sorozata feszült, egységes cselekmény nélkül. A darabban megjelenik a kórus is — a későbbi nagysikerű Arbuzov-darabok gyakori „kísérője" —, de még minden különösebb dramaturgiai funkció nélkül; csupán feltűnő újdonság, az író-rendező rögtönzött meglepetése saját művéhez. Az Osztály-t szembetűnő gyengéi ellenére a leningrádi Vörös Színház —• ma Komszomol Színház — 1931-ben Nagy Élet címmel műsorára tűzte, de a színpadi effektusok, a naturalista fogások sem tudták megmenteni a művet a bukástól. Ráadásul maguk a színészek is a dráma ellen fordultak. A kudarc nem szegte kedvét a fiatal Arbuzovnak és hamarosan hozzáfogott újabb darabjához, a Harmadik Jan-hoz (1932), amelynek lényegi mondanivalóját a másik cím, A szív, talán érzékletesebben fejezi ki. A két mű megírása között, a 30-as évek legeljén, Arbuzov kisebb lélegzetű alkalmi műfajokkal is „kacérkodott"; írt néhány sablonos egyfelvonásost, mint .222