Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Hekli József: Alekszej Arbuzov pályakezdő évei

a Találkozás és a Szerencsés őrjárat, egy bohózatot, Az autokrata unokájá-t, sőt baráti biztatásra egy vaudeville-operett szövegkönyvét is elkészítette, amelyet Álomvilág címen játszottak a színházak. A felsoroltak közül talán a Szerencsés őrjárat érdemel némi figyelmet, annak ellenére, hogy Arbuzov a kor divatos sémáiból építette fel darabját, amely végül is egy művi megoldásban kulminált. A soványka történet a kolhozvagyon, az érett búzatáblák védelméről szól, de a féltő gondoskodás, a túlzott éberség — a kolhoztagok félreértésből csupán egymást „érik tetten" — tréfába torkollik. Mindez, meg a kolhoz szépének, Natasának és Pavelnak félszeg szerelmi évődése semmivel sem nő a korszak többi felszínes darabja fölé, de az egyfelvonásosban —, ha ügyetlenül is — már felhangzik Natasa apjának, Tarasznak és Pavelnak párbeszédében a későbbi Arbuzov-drámák egyik alaptémája: Tarasz: Hát neked meg mi hiányzik? Pavel: A boldogság . .. A lázas, sokoldalú irodalmi tevékenység mellett készült az „igazi" dráma, a Harmadik Jan is, amelynek témáját az író saját élettapasztalatából, a donyeci szénmedencében eltöltött hónapok élményeiből merítette. A mű középpontjában a széncsata áll, amelynek izgalmas kérdései — a fokozott termelés, a nagy tervek, a tempó, a lelkesedés — az öreg bolsevik, Jan Sztanyinszkij famíliájának három nemzedékét is átfogó romantikus családi krónikájában bontakoznak ki. Maga a cselekmény egy donyeci szénbányában játszódik az átszervezés időszakában, mikor új gépeket „vetnek be" a termelés fokozására. Mint kiderül, nem mindegyik bányász helyesli a túlzott gépesítést — nem szerveztek megfelelő kezelői oktatást sem — s ezért megindult a küzdelem a régi és a modern termelési módszerek hívei között. A konfliktus végül is nem éles drámai harcban oldódik meg, hanem külső beavatkozással, mondhatni deus ex machina. A darab végső mondanivalója mégis nagyon tanulságosnak, s az akkori időkben igencsak előremutatónak számított. Arbuzov egyik hőse a heves viták közepette ugyanis bátran kimondta: „a gép szíve — az ember". A kezdetlegesen felépített darab inkább állóvízre hasonlít mint dinamikus drámai műre, s a mesterségtanulás „döccenői" is nyomon követhetők. A néhány intim, lírai jelenet nem tudta feledtetni a deklaratív szólamokat, a tézis-szerű ábrázolást. Bár több színház is műsorára akarta tűzni a Harmadik Jan-t, de lemondtak szándékukról, mivel a dráma olyan alapos átdolgozást igényelt volna, hogy ennyi fáradozással akár egy új alkotás is születhetett volna. így a carab sohasem került színpadra. A pályakezdő évek egyik üde színfoltja a Medvegyki kolhozfaluban töltött hónapok. 1934-ben ugyanis Arbuzovot meghívták a kolhozszínházba művészeti vezetőnek. Nemcsak Medvegyki falu kulturális életét kellett irányítania, hanem a környező települések öntevékeny színköreinek munkáját is, Az ottani egyszerűbb körülményeket figyelembe véve — nem voltak megfelelő díszletek, kosztümök, s egyéb kellékek sem — maga Arbuzov írt a rendkívül lelkes, de nyilván szerényebb tehetségű falusi színjátszók számára néhány könnyen előadható jelenetecskét, szatirikus tréfát, majd végül egy három felvonásos vígjátékot, a Hat szerelmes-t (1934), amely a szerzőnek később bizonyos hírnevet szerzett. A Hat szerelmes egyfelvonásosnak készült, de túl hosszúra sikerült — 65 oldalt tett ki — ezért Arbuzov felosztotta a cselekményt három felvonásra. Külön ügyelt arra, hogy kevés szereplő legyen a darabban —• .223