Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari József: Henrik Birnbaum szlavisztikai munkássága — Kitekintés egy nyugati szlavisztikai központ műhelyébe

bizonyos szerinte, hogy az alpesi-szlávok (ősszlovének) a mai Nyugat-Magyarországba nyúltak be, még akkor is, ha messzemenően már nem csupán nemkevert „tiszta" ősszlovákról, hanem inkább e terület szláv nyelvjárásokat beszélőiről van szó, akik közül a mai szlovén és kajhorvát tulajdonképpen ezeknek egyik fő alkotórésze volt. 11. Birnbaum másik névtani tanulmányának címe: Slavisches Namengut a us dem friihmittelalterlichen bayerischen Raum (WSIJb, Wien, Bd. XXI, 1975:34—42). Ebben az anyaggyűjteményben van több okirat is, részben olyan korai időből, mint amilyen a 8. és 9. század fordulópontja, amelyek nagyon sok szláv tulajdonnevet tartalmaznak, s amelyeket a szláv nyelvtudomány eddig alig vett tudomásul. Különösen két okirat szövegére vonatkozik ez: 1. az ún. Salzburger Verbrüderungsbuch-ra (SV) — a 8. század vége és 2. az 1827-ből datált Buchenau-i (Linz mellett) Placitum-ra (PB.). Ezekben szláv személyneveket találunk, amelyek még a már többször megvizsgált Evangeliar von Cividale-ben előforduló szláv személyneveknél is régebbiek és a szláv apostolok előtti időkre mennek vissza. II. 1. Ebben a részben még Birnbaum két nyelvészeti és két kultúrtörténeti recenzióját fogjuk ismertetni. Első recenziója Peeter Arumaa, Urslavische Grammatik c. könyvének II. kötetéről szól, amely a szláv konszonantizmust foglalja magában. (IJSLP, 1980:1—19). Birnbaum recenzióit nem szabad a szokványos recenziókkal azonosítani. Ö nemcsak a recenzált művek tartalmát ismerteti ezekben, hanem igen gyakran vitába száll a szóban forgó kérdésekben, úgy hogy a végén szinte mindegyikből egy önálló tanulmány kerekedik ki. Mivel Arumaa könyvének az alcíme: Einführung in das vergleichende Studium der slavischen Sprachen, feltételezhető, hogy szerző művét elsősorban a felsőoktatás céljára tankönyvnek szánta, a recenzens szerint azonban kitűzött célját aligha érte el, mert könyve tele van olyan nyelvészeti részekkel, amelyek nem tankönyvbe valók. Birnbaum azonban elismeri, hogy Arumaa, a stockholmi szlavista és baltiológus könyve ennek ellenére is mind mennyiségileg, mind minőségileg megnyerő, messzemenően önálló kutatásokra támaszkodó tudományos teljesítmény. Azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy szembeállítsa a szláv nyelvek vonásait az indogermán nyelvcsalád más ágainak megfelelő tulajdonságaival, mialatt természetesen a közeli rokon balti áll az előtérben. A könyv tehát inkább a baltiszlávval foglalkozó indogermanisták, és nem a szláv nyelveket kutatók, tanulók érdeklődésére számíthat. Viszont az indogermanisták számára — írja Birnbaum —, Arumaa könyve valóságos kincsesbánya. Ennek ellenére Birnbaum hangsúlyozza, hogy az ősszláv korszak előtti és az ősszlávkorszakbeli mássalhangzó-kapcsolatoknak, és azok változásainak a vizsgálata mint önálló kutatási eredmény, Arumaa könyvének legértékesebb részét alkotja, mert itt még inkább mint máshol Arumaa abban a helyzetben volt, hogy a saját megfigyeléseit és a topo- és hidronimikus leletekre vonatkozó .167