Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Kozári József: Adalékok a filoxéra-pusztításnak Eger város gazdaságára gya-korolt hatásához

ADALÉKOK A FILOXÉRA-PUSZTÍTÁSNAK EGER VÁROS GAZDASÁGÁRA GYAKOROLT HATÁSÁHOZ KOZÁRI JÖZSEF Eger hírneve legalább olyan mélyen gyökerezik több évszázados szőlőkultúrájában, mint a Tinódi Lantos Sebestyén által megénekelt és Gárdonyi Géza regénye révén általánosan ismertté vált 1552-es ostromban. A szőlő azonban nemcsak hírnevet, hanem gazdasági alapot is biztosított a városnak, nem csekély jövedelmet szolgáltatva az itt élő birtokosoknak. A történelmi borkultúra kialakulásában meghatározó szerepe volt a városra és környékére jellemző éghajlati és talajviszonyoknak. Nagyrészt ezek tették lehetővé, hogy az egriek a szőlőt szolgálatukba állíthassák és jelentős jövedelmet húzzanak belőle. Történelmi források nem tárják elénk az egri szőlőművelés kezdeteinek időpontját, de arról tájékoztatást nyújtanak, hogy a XIII. század elején már virágzó szőlőkultúra díszíthette az egri határt.

1 A szőlőtermesztés a századok folyamán átmeneti visszaesésektől eltekintve fokozatosan fejlődött, s fénykorát a múlt század hatvanas éveiben érte el.

2 A XIX. század több jeles szerzőjének munkája tanúskodik a szőlőművelésnek Eger múlt századi gazdasági életében betöltött fontos szerepéről. A kor jeles földrajztudósa s egyben statisztikusa, Fényes Elek, Eger lakóiról szólva már egy 1837-ben megjelent művében elmondja, hogy „élnek pedig ezek főképp szöllőmívelésből, mesterségekből és kereskedésből"

3, s ezen állítását 1851-es geográfiai szótárában a következőképpen erősíti meg: „Fő foglalatosságuk a szöllőművelés, aztán a kézművek és kereskedés folytatása."

4 Minthogy a szőlőművelés és borászat eszközeinek elkészítése csakúgy, mint a megtermelt bor eladása elsősorban a helybeli mesteremberekre és kereskedőkre várt, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a város gazdasági életében a szőlőművelés volt a meghatározó. Ezt bizonyítja Eger szőlőgazdászatának jeles ismerője, Martonffy Károly is, aki egy 1853-ban megjelent munkájában a következőket írja: „Eger főgazdaságát a szöllőmívelés teszi. Lakosainak nagy része, az ún, kapások, tisztán szöllőmívelés által keresett napszámjaikból élnek, alig találtatik Egerben tisztesebb rendű polgár, ki hivatala, vagy mestersége mellett szöllőt is ne míveltetne."

5 E megállapítás a szőlőművelés fontossága mellett, a társadalmi különbségekre is rávilágít. Míg a város lakosságának nagy része a szőlőmunkák után járó napszámból tartja fenn magát, addig a kisebbik hányad a más mesterség, esetleg állami hivatal útján szerzett jövedelmét egészíti ki, vagy pusztán vagyonát gyarapítja a szőlőből származó jövedelemmel. Természetesen a kapások is rendelkeztek kisebb szőlőparcellákkal, de ennek jövedelme létfenntartásukra csak úgy volt elégséges, ha a másnál végzett napszámmal kiegészítették. 10 129