Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

met. Különösen akkor vált élessé a harc a földesúr és a társulat között, amikor 1804-ben meghalt Orczy József s özvegye, gróf Berényi Borbála elsősorban már nem az üzem megfőj tására, hanem megszerzésére törekedett. Kihasználva a timsógyárak átmeneti nehézségeit, a szomolnoki bányafelügyelőséghez több ízben is folyamodott, hogy a bányajogot, az ún. „Muthungot" neki adják át. Első ízben 1806-ban adott be kérést, hogy a „Fehérkő hegyen egy év óta elhagyott timsóbányára, a hozzátartozó vízesésekkel együtt" kiaknázási engedélyt adjanak ki neki feltéve, hogy a pár hónap óta álló timsógyárat is megveheti. A Bányafelügyelőség vizsgálata megállapította azonban, hogy a Parádi Timsó Bányatársulat nem tekinthető megszűntnek, a termelésben beállott kényszerű szünet abból ered, hogy a fahasználatot (nyilván az Orczy-család rendelkezésére) megtagadták az üzemtől. A vizsgálat megállapította, hogy az üzemet azért sem lehet szünetelőnek tartani, minthogy rendszeresen fizetik annak állandó alkalmazottjait, Valenta János sófőzősáfárt és Martin Ferenc gyári pénztárost. így az Orczyné által kért döntést a bányafelügyelőség nem volt hajlandó meghozni. [54] 5. A bányatársulat feloszlása és az azt követő idők a) Belső viszonyok. Amikor a külső körülmények alakulása megingatta a társulati timsógyár anyagi alapját, az addig jó egyetértésben levő bányarészvényesek között ádáz harc alakult ki. Különösen élesen nyilvánult ez meg a gyár felvirágoztató ja és hosszú időn keresztüli direktora Keszlerffy János ellen. Keszlerffy, eredeti nevén Keszler, messze földön ismert egri szülész és sebész (chyrurgus) volt, aki gyógyító tevékenysége mellett látta el a társulat igazgatását, a parádi timsógyáron kívül egyben a társulat dédesi vasgyárát is nagy hozzáértéssel irányította. Igaz, akadtak problémák is. Amikor Keszlerffynek az inszurrekció alatt katonaorvosként kellett szolgálnia, az igazgatói tisztséget ideiglenesen egy egri polgár, Farkas János látta el. 1801-ben történt elhúnyta után úgy emlékeztek meg Farkasról, mint aki nagy természetkutató volt, akinek tevékenysége inkább a hazának hajtott hasznot, mint önmagának. Halálakor adós maradt a társulati pénztárból felvett 1683 forinttal. A társulat a szomolnoki bányatörvényszék előtt perelte vissza az özvegyétől [55]. Az ítélet alapján végrehajtották az özvegyet, 1802-ben lefoglalták Farkas részvényeit, s az özvegyet kizárták a társulatból [56]. Később azonban, a társulat feloszlásakor az üzvegynek is megítéltek 150 forintot. [57] A hűtlen kezelésnek nem ez volt az egyetlen esete. Schrekleb Károly, akit Keszlerffy 1797-ben alkalmazott íródeáknak, fél év múlva a munkások fizetésével, 40 forinttal megszökött, s csak hosszú idő múlva tudták Eger város tanácsa segítségével az ellopott összeget tőle visszaszerezni. [58] Keszlerffyre is a hűtlen kezelés vádját igyekeztek ellenfelei ráhúzni akkor, amikor ő 1805. május 1-án látva, hogy az üzemet a különböző, 382-