Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

lott s már elhagyatott rostnak tsak a két végén levő tűzfalait leszedni megengedni méltóztatna . . ." [86]. Alighanem ezzel magyarázható, hogy a debrői Grassalkovits-uradalmat (amely Parádot is magábafoglalta) bérletbe vevő Vilmán Móric azt már nem üzemeltette. [87] Az Orczy-család megtarthatta tehát az akkor még mindig elég jó karban levő Borbála-bányát. A timsógyár azonban ettől kezdve állandóan ráfizetéssel dolgozott. Különösen lehetett már érezni a Bereg megyei, szinte kiaknázhatatlan mennyiségű timsókő feldolgozásának rohamos növekedését, a húszas évek végén már kb. 8000 mázsa timsót termeltek a Munkács melletti gyárak [88], A timsó ára a kínálat növekedtével folyamatosan csökkent. Pundor Ferenc uradalombeli ügyintéző szerint 1807ben a Pestre szállított, hordóba rakott timsó (régi mértékegység szerinti) mázsájáért 28 forintot kaptak [89]. 1819 júliusban már Bécsben sem lehetett többet kapni egy mázsa timsóért, mint 26—27 forintot [90], Később, 1827-ben már Gyöngyösön csak 18 forintot kaptak egy mázsa timsóért [91]. 1830-ban viszont már a Losoncra szállított timsót sem tudta a gyár megbízottja, Dedinszky Pál 14 forintnál drágábban eladni. Igaz

r ezen az áron többet is el tudott volna adni, ahogyan erről levelében írta: „Ha kész Timsó vagyon... lehet még legalább egy transzportot küldeni. Sokkal több Timsó el kelne, de hitelben adni nem bátorkodok" [98], Ugyanazon év szeptemberében Dedinszky már arról számolt be, hogy az árat még jobban csökkenteni kellene, vagy tovább kellene szállítani: ,,Az Árának valamennyire való leszállítása iránt szüntelen s nagyon intálnak a Materialista Kupetz Vevők. Kivált Gátsi Fabrika legalább Losoncról Gátsig való Fuvarért s odáig engedendő vitelért remélkedik." Az értékesítés nehézségeit látva két hét múlva, felsőbb utasítás bevárása nélkül is intézkedett: ,,Ezen Transzportból is 10 mázsát Gátsi Fabrika Direktor kérésére ... egyenesen Gátsra expediáltam [92]." A timsó ára tovább már nem csökkenhetett, a továbbiakban 14 és 16 között ingadozott. Egy 1837-es feljegyzés szerint Lászka József kovácsmester, timsóházi gazda Losoncra szállított timsóért 16 forintot kapott. [93] Míg a timsó ára tehát a parádi első timsógyár működésének első harminc éve alatt felére csökkent, az egyéb kiadások nem csökkentek, sőt nőttek. Kezdetben a bányatársulat 60 Ft területbért fizetett Orczyéknak, most Orczy ék fizettek 120 Ft-ot a terület tulajdonosának. A fát is az új bérlőktől kellett Orczyéknak megvenniök ölenként 5 forintért, míg azelőtt az Orczy-dominium 1 forintért számolt el az Orczy-féle timsógyárnak egy öl fát [94]. Érzékenyen érintette a timsógyárat az is, hogy elesve a jobbágyok fuvarrobotjától, sokszor volt fennakadás a megtermelt timsó elszállításában is. [95] Kezdetben a termelt timsó után nem kellett adót, ún. urburát fizetni. Egy 1804-es rendelet azonban a kész timsó huszadrészét, illetve annak árát követelte a timsógyárosoktól urburaként [96]. Az urbura fizetésétől minden úton-módon igyekezett megszabadulni az Orczy-család. A család szakértője, Pundor Ferenc gyöngyösi számvevő úgy érvelt, hogy a Miksa-féle bányatörvény nem szól a timsóról, „csupán érczekről, me388-