Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Köves József: A munkafüzet jelentősége a korszerű általános iskolai földrajztanításban

A tanítási anyag, a „korszerű tartalom" a tantervben nagy vonásokban adva van, a megjelent tankönyvekben, a munkafüzetekben részletesen realizálódott is. Hogy mennyiben szolgálják ezek az általános iskola célkitűzését és a földrajztanítás különleges feladatait, és mennyiben szolgálhatnák jobban más anyagkiválasztással, az anyag esetlegesen más csoportosításával, ezt a kérdést most még nem időszerű tárgyalni. A meglevő adottságok minél jobb felhasználása a földrajztanításban — korszerűsített oktatási folyamat keretében, korszerű módszerek segítségével —ennek kimunkálása lehet a földrajz szakmódszertanának a jelen helyzetben a gyakorlat számára leginkább értékesíthető és ezért a legsürgősebben végrehajtandó feladata. A korszerűsítés kérdése a földrajztanításban. A tanulók aktivizálása Mielőtt ebből a nagy átmérőjű körből kiemelném témám szűkebb területét, szükségesnek tartom, hogy az általános didaktikában sokat vitatott, boncolgatott korszerűsítés kérdését a földrajztanítás keretei között nagyon röviden áttekintsem. Idéznem kell Nagy Sándor meghatározását az oktatás és az oktatási folyamat fogalmára vonatkozólag, hiszen ezek korszerű értelmezése az oktató munka tudatos végzésének alapja, így az alkotó módon dolgozó földrajztanárok tevékenységének is indítója. „Az oktatás a nevelő és a tanulóközösség együttes, a nevelő által tudatosan tervezett és tervszerűen irányított közös iskolai tevékenysége." [2] ,,Az oktatási folyamat a tanár és a tanulók együttes iskolai tevékenységének az a hosszabb, több egymással összefüggő tanítási órára kiterjedő szakasza, melyben az ismereteknek egy viszonylag körülhatárolt egységes körét feldolgozzák, s az azzal kapcsolatos jártasságokat és készségeket kialakítják." [2] Mindkét meghatározásból számunkra a legfontosabb a tanár és a tanulók együttes munkájának aláhúzása, ami azt jelenti, hogy a tanítás és a tanulás nem egymástól független tevékenység. Földrajztanáraink szemléletmódjában általánossá kell tenni azt a felfogást, hogy a gyermek nem passzív tényezője a pedagógiai folyamatnak, nem egyszerűen csak az ismereteknek a befogadója, hanem aktív tevékenységével részt vesz azok kimunkálásában. Nézzünk erre egy példát! Az általános iskola 5. osztályában az egyik téma az Alföld, amit 8—9' tanítási órán dolgozunk fel. A 7. óra anyaga A „szőke" Tisza. Ennek a tanítási órának egyik didaktikai feladata a Tisza szabályozásának megismertetése. Hogyan történhet ezen belül a védőgát fogalmának megtanítása? A tankönyv szövege erre vonatkozólag mindössze ennyi: „Védőgátakat is kellett építeni a Tisza mellé, hogy többé ki ne áradhasson. ... a hatalmas védőgátakat pedig — akkor még gépek nélkül — a kubikosok építették *>&