Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Bihari J.—Dr. Sütő J.: Módszertani kísértet az orosz főnévi hangsúly-változások tanításához

hez", illetve emlékezetbe vésetésükhöz és megrögzítésükhöz. Hogyan lehet a fül számára a hangsúlyváltozásokat úgy szemléletessé tenni, hogy azok igazán szilárd, maradandó bevésést eredményezzenek? Csak egyetlen, de aránylag igen egyszerű, lélektanilag a legtermészetesebb módon: a kulcsalakok és az alanyeset asszociációjával. Kulcsalakoknak mondhatjuk azokat az eseteket, amelyekről azonnal felismerhetjük a kérdéses típust. Hogy az egész eljárást világosabbá tegyük, induljunk ki abból, honnan tudják a tanulók pl. a nesti, vesti, gresti és a plesti egyforma főnévi igenévi végződéssel rendelkező rendelkező igéknek a jelen idejét megjegyezni, mely mind a négy igénél más és más. Csakis onnan, hogy a szótanulás alkalmával így vésték be emlékezetükbe: nestí (nesú, nesés'), vesti (vedu, védés'), gresti (grebú, grebes') és plesti (pletú, pletés'). Tehát két kulcsalakkal, amely eligazít nemcsak az igető változásait illetően, hanem még az igéknél elég gyakran fellépő, a második személytől kezdődő hangsúlyváltozásra vonatkozólag is. Nyelvek tanulásában általában igen praktikusak és szinte nélkülözhetetlenek az ilyen kulcsalak-asszociációk. Gondoljunk csak a latin főnevek és igék tanulására, a német és angol, erős igékre stb. Ugyanezt a kulcseset-asszociációt kell alkalmazni az orosz főnevek hangsúlyváltozási típusainak a megrögzítésében is. Szerencsére az orosz főnevek ragozási hovátartozandóságának a megjegyzéséhez nem kellenek ilyen kulcsesetek, mint pl, a latinokéhoz. Már magából az alanyesetből meg tudom állapítani a ragozást (elenyészően kisszámú kivételtől eltekintve). Önként adódik a megoldás: a hang súly változtató orosz főnevek alanyesetéhez meg lehet tanulni a hangsúlyváltozás kulcseseteit, s azok az alanyesettel asszociálva annak f elidézésekor azonnal jelentkeznek. Csak az a kérdés, mit tekintsünk az egyes típusoknál kulcsesetnek. Az orosz főnévi hangsúlyváltozások kulcseseteit könnyen megtalálhatjuk, ha a következő jelölési alapelvből indulunk ki: Az alanyesettől eltérő legelső esetalakot kiírjuk az alanyeset mellé. Ennek a megváltozott hangsúlyt jelző érvénye mindaddig tart, amíg újra másik, tőle eltérő hangsúlyú esetalakot nem írunk melléje. Ha tehát egymaga van, az azt jelenti, hogy onnan kezdve az egész ragozáson át az általa jelzett hangsúly állapot marad meg. Viszont ha ugyanolyan hangsúlyú másik alak van utána, az azt jelenti, hogy az első jelzés csak arra az egy esetre vonatkozik, nem szakaszt jelöl. Ennek az egyszerű elvnek az alkalmazásával a következőképpen alakulnak a főtípusok kulcsalakos jelzései: 1. Nagyszakaszt a szakaszkezdő egyes birtokos esettel (eb) jelölünk. 2. Félszakaszt a szakaszkezdő többes alanyesettel (ta) jelölünk. 3. Kisszakasznak a szakaszkezdő többes birtokos eset a jele (tb). 4. Törtszakaszt a szakaszkezdő egyes birtokos esettel (eb) jelölünk, de utána írjuk a szakasztörő többes alanyesetet (ta), majd a szakaszt tovább folytató többes birtokos esetet (tb) is. 5. Alanyesetes imltozás jelölésére a többes alanyesetet (ta) és az utána írt többes részeshatározó esetet (tr) használjuk, mely utóbbi mu62