Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Suba János: Mohák antibiotikus anyagainak kimutatása

f) Klorofillszármazékok. Bizonyították azt, hogy a Chlorella vugaris var. viridis klorofillidjéből fényindukció hatására három anyag keletkezik. Ezekből egy gátló hatású (valószínű a chlorellinnel lesz azonos). Suda feltételezi, hogy a chlorellin mellett még más hatóanyagok is vannak, melyek a sejtpigmentekből vezethetők le. Ezt az elméletet más zöld növények esetére is alkalmazni lehet. g) Toxinok. Ezeket főleg a Chrysophyton-okból és a Pyrrophytonokból mutatták ki. Az antibiotikus anyagok kutatásában legkésőbb a mohák felé fordult a figyelem, bár mintegy 25 ezer fajuk igen sokféle anyag előfordulására adja meg a lehetőséget. Kémiai anyagaikra vonatkozóan eddig a tartalék szénhidrátokkal, membránanyagaikkal, éterikus olajokkal, sterinekkel, triterpénekkel, fenolokkal és az ureidekkel foglalkoztak. A moháknál először Bauer mutatott ki gátló anyagot 1942-ben. MADSEN és POTES 1952-ben adták hírül, hogy a Sphagnum portoricense, a Sph. strictum, a Conocephalum conicum és a Dumortiera hirsuta bizonyos produktumai meghatározott pozitív antibakteriális reakciót adnak, sőt a Sphagnum fajok a gombákra is gátlólag hatnak. 1959-ben RAMOULT foglalkozik a Sphagnum-ok antibiotikus tulajdonságainak kérdéseivel. Megállapítja, hogy vizes, éteres, alkoholos kivonatai gátolják a Sarcina lutea szaporodását. A mohákra vonatkozólag ismert dolog, hogy kártevőjük jóval kevesebb mint más növényeknek, és herbáriumban való eltartásukhoz nincs szükség speciális kezelésre. Annak ellenére, hogy sok faj tömött, nedves párnákat képez, a penészek nem telepednek meg rajtuk. 1954-ben WOLF leírt a Mnium carolinianum kapszuláján egy parazita ascomyceta gombát, és még néhány esetben mutatták ki paraziták jelenlétét a mohákon. Az volt többeknek a véleménye, hogy a parazita gombák növekedését a mohák speciális gátló anyagaikkal akadályozzák meg. Ezen elgondolásokból kiindulva végeztek vizsgálatokat Mc Cleary és munkatársai 1959-ben 12 mohafaj különböző oldószerekkel nyert oldatával 9 tesztorganizmussal szemben. A vizsgált mohák közül három mutatott határozott gátlást, így az Anomodon rostratus kivonatai 6 organizmussal szemben. Leghatásosabb volt a Staphylococcus aureus-ra, a Phytomonas phaseoli-re, a Salmonella pullorum-ra és Micrococcus flavus-ra. Még hatásosabbnak mutatkozott az Orthotricium rupestre. Kiemelkedő gátló hatást fejtett ki a Salmonella paratyphi, Candida albicans, Staphylococcus aureus és a Micrococcus flavus-szál szemben. A Mnium cuspidatum gátolta a Micrococcus flavus és a Streptococcus pyogenes fejlődését. Meg kell jegyezni, hogy egyes eredmények, más és más időpontban begyűjtött anyag felhasználásával változtak (egyes megfigyelések szerint a mohák a legtöbb hatóanyagot az őszi és tavaszi időszakban tartalmazzák). Jól látható MC CLEARY kísérleteiből az is, hogy ugyanazon mohafajnak különböző oldószerekkel előállított oldatai eltérő eredményeket adnak. Mindezekből következik, hogy többféle hatóanyagról lehet szó. Az eredmények mutatják a fiziológiai különbségek eltérő és egyben nem stabil produktumait. 26 433