Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Suba János: Mohák antibiotikus anyagainak kimutatása

szójalisztből izolálható és a kolera kórokozójára hatnak. A cepharantin a tbc és a lépfene baktériumok ellen alkalmazható. A Hypericum-ból előállított anyag a bőrgombásodás ellen használható jó eredménnyel, a páfrányok antibiotikus anyagai a férgek ellen. Egyéb fitoncid anyagok pl. a trapeolin, populon, quercitin, crepin stb. Eddig mintegy 15 ezer növényfajt vizsgáltak meg, s ezer növényfajnál észleltek baktericid hatást. Ötven féle hatóanyagot izoláltak és identifikáltak. Általában ezek szelektív antibakteriális anyagok, s a közepes hatósugarúak közé tartoznak. Vegyi tekintetben igen különbözőek. Mennyiségük időnként változó, fiatal növényekben általában több. Néha csak egyes szervekben, felületeken vagy egyes sejtekben képződnek előanyag vagy hatóanyag formájában. Esetleg csak károsodáskor, kórokozó behatolásakor vagy légzési zavarok esetén alakulnak ki. Az anyagok jó része toxikus hatású. Jelentősek azok a fitoncid anyagok, melyek a gombás fertőzésekre hatnak kedvezően. Pl. a plumbagin, raphanin, tomatin, violacein stb. Az algák antibiotikus és toxikus hatásának vizsgálatát csak később kezdték meg, de így is igen sok munka számol be ilyen irányú tulajdonságaikról. A ma ismert kb. 25 ezer alga-faj mindegyike speciális biokémiai sajátossággal is rendelkezik, s ez érthetővé teszi azt, hogy az antibiotikus hatóanyagok iránti kutatások is sokat ígérőek lehetnek. Egy algakultúrában az első hatóanyagot HARDER találta (1917), de csak 1940-ben kezdett PRETT foglalkozni hasonló anyagokkal. Ezután fordult az ökológusoknak és a hidrobiológusoknak az érdeklődése az antibiózis problémája felé, és ennek alapján megkezdték a tengeri algák kivonatainak vizsgálatát antibiotikus anyagokra vonatkozóan. BRUNO Woltersnek az összefoglaló munkája ad tájékoztatást az algák között előforduló antibiotikus és toxikus anyagot termelő fajok számáról. Továbbá csoportosítását adja azoknak a vegyületeknek, melyek az antibakteriális tulajdonságot eredményezték. Ilyenek: a) a zsírsavak, melyek elsősorban a zöld algákban gyakoriak, pl. a Chlorella vulgaris-ból nyert ,,chlorellin", b) Carbonylvegyületek, melyek a furforol, methylfurfurol, n-valeraldehid és benzaldehid keverékének mutatkoznak. c) Terpének. A tengeri algák terpénkeveréke a férgek ellen hat, a Zooxanthella-k antimikrobális terpéneket termelnek. d) P e p t i d e k. Főleg a kék algák toxinjai tartoznak ide. Leginkább a Microcystis toxinját vizsgálták az ún. „fast-death-factor"-t (gyors halál faktor). A Cyanophyceák-nál előfordulnak a ciklikus peptidek is. Ez azért is érdekes, mivel ilyeneket a baktériumoknál és a sugárgombáknál is megismertek pl. gramicidin, tyrocidin, polymixin, bacitracin stb. e) Fenolok. Főleg a barna és a vörös algákban gyakoriak. A Rhodomela larix (vörös alga) antimikrobiális hatása valószínű brómozott fenolokra vezethető vissza (MAUTNER). A Sargassum extraktumának, a „sárgáimnak" antibakteriális hatása egy polyfenol-arginin komplexben rejlik. 432-