Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

a) A munkácsi lelőhely felfedezése. A parádi timsógyár végső tönkremenését annak a konkurrenciának köszönhette, amelyet a Bereg megyei, Munkács és Beregszász környéki hatalmas timsókő-lelőhely felfedezése jelentett. A felfedezés pontos részletei nem könnyen rekonstruálhatók. Szabó József szerint egy véletlennek köszönhették a felfedezést. Beregszász mellett az ottani kőből építettek vasolvasztót. Idővel a vasolvasztó összeroskadt, a kiégett köveket halomba hordták. Pár hónap múlva a kőhalmot átmosó esővízből timsókristályok váltak ki. Derczenyi József orvos (ugyanaz, aki a tokaji borról írott könyvecskéjében először ismertette magyarul az antiflogisztikus kémia alapjait) 1797-ben ismerte fel, hogy a beregszászi kő minden valószínűség szerint ugyanolyan, mint a híres tolfai. Javaslatára a földesúr, gr. Schönborn összehasonlíttatta a tolfaival. Ekkor bizonyosodott be, hogy a beregi hegyekben nagy mennyiségű és jó minőségű timsókő fordul elő. [42] A felfedezés nyomán rövidesen világszerte ismertté vált a beregi hegység mint a tolfai mellett a világ második nagy timsókőelőfordulása. Általános vélemény szerint ,,onnan az egész világot évszázadokra a legtisztább timsóval el lehetne látni" [43]. Kezdetben, míg a kitermeléshez szükséges berendezéseket a gyors egymásutánban megépült beregi üzemek nem amortizálták, nem jelentettek még különösebb konkurrenciát, a későbbiekben azonban annál érezhetőbb volt annak hatása. Pár évtized múlva több ezer mázsa timsót állíthattak elő, jóval többet, mint amennyi a hazai szükséglet volt. Ezek közül a timsófőzők közül különösen a Károlyi-uradalom területén létesített muzsályi üzem vált jelentőssé. Ennek működését Kitaibel Pál, a nagy magyar kémikus, valamint Wolny András több tanáccsal segítette. Ennek ellenére az sem könnyen válhatott gazdaságossá (1814-ben az aktíva 15 500, a passzíva 20 810 forintot tett ki), ahogyan azt Szathmáry összeállításából tudjuk. [44] b) A második parádi timsófőző gyár létesítése. Az Orczy-család megirigyelte az első években sikerrel működő társulati timsóüzemet, s rövidesen, 1787-ben maga is létesített egyet, az előbbitől „mintegy fertály órányira dél felé" [45], az ún. Hagymás völgyében. A hagymási kőzet sokkal szegényebb volt timsókőben mint a társulati bánya, azonban megvolt az az előnye, hogy kívül esett a társulat bányászati privilégiumának területén. A timsóüzem vezetésére ugyanazt a Hog Pongrác timsófőzőmestert nyerték meg, aki annak idején még Markhót keze alatt is dolgozott, majd később a társulat alkalmazásában volt. Nem valószínű, hogy messze járunk az igazságtól, ha az állásváltoztatás indokát ebben a mondatban találjuk: „Hogh Pongrátz timsófőzőmesternek a M. Báró acceptálta a korcsmában és mészárszékben tett adósságait". [46] A hagymási timsóüzem felépítésével kapcsolatos feljegyzések igen részletesek, ez azért különösen jelentős, minthogy az eddigi ismereteink szerint ez az egyetlen XVIII. századi üzem, amelynek történetét a legelső tervezésektől kezdve egészen annak bezárásáig nyomon követhetjük, ha nem is minden időben azonos részletességgel. A Hagymáson történtek 379-