Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

jó analógiát szolgáltatnak egyrészt a hazai egyéb timsógyárak történetéhez, egyben azonban többé-kevésbé minden más akkori üzem működéséhez. 1787. február 3-án kezdtek neki a hagymási bányászatnak, ekkor indult meg a bánya területén egy víztároló tó kiásása is. Eközben a napszámosok már „planérozták a későbbi épületek helyét s kiásták az épületek fundamentumát is". Az új üzem beruházására 12 681 forintot irányoztak elő. Ebben az üzemi épületeken, az üzemi berendezéseken kívül az üzemigazgatóknak és a munkásoknak a háza is benne volt. Elsősorban helyi anyaból dolgoztak, egyes tárgyakat azonban messziről kellett ideszállítani ok. A kemencéhez a vasajtókat, a katlanok alá való vasrudak egy részét, 6 vaskatlant, vaslapátokat Mecenzéfről hozták, de rendeltek vaskatlant a brezovai hámorból is. A ,,cseléd vagyis munkásoknak csinált faház födésére" viszont Sírokból vettek 950 kéve nádat, s a molnárok, akik külön szerződés alapján végezték az építkezéseket, ezt használták fel. [46j A hatalmas befektetés, majd az üzem fenntartása igen nagy terhet rótt az uradalomra, s nemhogy nagy hasznot hozott volna, hanem gyakran ráfizetéssel zártak egy-egy évet. Az Orczy-család levéltárában talált adatok szerint 1800 és 1806 között a kiadások és a bevételek így alakultak [47]: Bevétel 1800. 13 367 forint 1801. 20 701 forint 30 krajcár 1802. 19 006 forint 45 krajcár 1803. 18 825 forint 1804. 11 925 forint 1805. 14 650 forint 1806. 9 087 forint Kiadás 9 945 forint 33 krajcár 12 887 forint 30 krajcár 11 820 forint 32 krajcár 11 436 forint 09 krajcár 11 788 forint 46 krajcár 12 278 forint 50 krajcár 14 259 forint 38 krajcár A későbbiekben, amikor a beregi timsó nagyobb mennyiségben jelent meg a piacon, s az árak rendszeresen csökkentek, már nem volt olyan év, amelyet nyereséggel zártak volna. ,.Ha azt felvesszük, hogy majd minden mázsa timsó főzésére egy-egy ölfa kívántatik meg, melly helyben is hat forintot árultatik, a' napszámos naponként 40 krajtzárt húz, a' fuvar Pestig az út járatlansága 's számos közben fekvő hegyek miatt terhes és drága; 's még is mázsája legfellyebb 25 ftkon kel el: könnyen el lehet gondolni, hogy a' szükséges tisztek fizetését, épületék árának kamatját, szükséges eszközök' költségeit, az egész bányából legfellyebb az a' haszon háramlik az Uraságra, hogy a' fáját a' timsóban elárulja" — írja Fáy András 1819-ben [48]. A nagybirtokon létesült ipari vállalkozásokra általánosan jellemzőnek látja a ma történetírója, Mérei Gyula, hogy ,,az üzemek létesítésének sok esetben inkább a felhasználatlanul heverő nyersanyag (fa, vasérc) értékesítése volt az oka, mintsem a tőkés vállalkozásra jellemző profitszerzési szándék". [49] 380-