Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Molnár József: A haladó pedagógusok üldözése a fehérterror idején He-ves megyében

Szakszervezeti igazolványa, melynek száma: 678; valamint a Szociáldemokrata Párt 395-ös iktatószámú igazolványa. Joó György özvegyének szép nyugdíjat állapított meg a VKM 1947. december 9-én. Mindezeket az okmányokat magam is láttam.) A legjobb magyar hazafiak gyilkolása, bebörtönzése közepette — 1919. november 16-án — az imperialista román csapatok kivonultak a fővárosból és elhagyták Heves megye területét is. Ugyanezen a napon Horthy Miklós ellenforradalmi seregével bevonult Budapestre. Alig három hét után, december 11-én Horthy ellátogatott Hatvan, Gyöngyös és Eger városába, ahol megszemlélte az ott elhelyezett csapatokat és fogadta a hatóságok, városparancsnokságok hódolatát. „Egerben a vasútállomáson dr. Bobory György főispán és Léderer Henrik tábornok, az egri katonai állomásparancsnok üdvözölte a tábornokai kíséretében megjelent fővezért . . . majd az eléje küldött érseki díszfogaton az érseki palotába hajtatott, ahol Szmrecsányi Lajos egri érsek főkáptalanja társaságában fogadta és meleg szavakkal üdvözölte, mint a magyar nemzeti hadsereg megalapítóját. A nemzeti hadsereg céljaira százezer koronát ajánlott fel." [15] Eger város ellenforradalmi és egyházi vezetői Horthy Miklósban az ő emberüket, a nagybirtok és a finánctőke legvérengzőbb képviselőjét üdvözölték. Közben a „fővezér" tiszti különítményei a legvadabb és legaljasabb módszerekkel végezték „tisztító munkájukat" szerte az egész országban. Heves megyében 1920 tavaszán változás történt a tanfelügyelőségen. Szétsényi Antal helyét a már említett Rusztek Károly foglalta el. A megyei Közigazgatási Bizottság előtt 1920 március 8-án mondotta el székfoglaló beszédét, melyet érdemes idézni: „Méltóságos Főispán LJr! Tekintetes Közigazgatási Bizottság! Megilletődött lelkemből szárnyaszegetten keresnek kifejezést a gondolatok és érzések... A háborút elvesztettük. Kifosztottak, kiraboltak, lealáztak és hiénák zsákmányává tettek. És amit meghagytak, azt tönkretettük mi akkor, mikor Szent István koronáját a sárba tapostuk és Krisztus Urunk palástját reádobtuk ... És . . . és mikor már a megsemmisülés örvényének a szélén állottunk, s amikor már a külső és belső ellenség a halál harangját kongatták egy ezeréves ország felett, . . . akkor .. . akkor, mint megannyiszor egy évezred alatt újból magához tért, eszmélethez kapott az országnak nemzetfenntartó rétege és a megcsúfolt és a kettétört kereszttel és a széttépett s a meggyalázott trikolórral megmentette újból a magyar nemzetet. . . Meg kell tehát induljon egyfelől a felvilágosító, másfelől az építő munka! És ne méltóztassanak túlzásnak venni, ha azt állítom, hogy ezt a felvilágosító és alkotó munkát elsősorban az iskola teheti meg és kell is, hogy megtegye. Nem lehet, nem szabad megelégednünk többé azzal, hogy az iskola jól-rosszul megtanítja a szükséges alapismereteket. Nevelni, mégpedig elsősorban nevelni kell az iskoláknak! Nevelni egy keresztényibb, egy önfeláldozóbb, egy nemzetibb, egy összetartóbb, egy áldozatkészebb nemzedéket, amelyik visszaszerzi azt, amit mi elvesztettünk, amelyik letörli azt a gyalázatot, amit mi örökül hagyunk. A népiskolának nevelni, elsősorban nevelni kell! Nevelni egy 279