Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Pásztor Emil: Gondolatok Arany Toldijának szereplőiről

kereste a „kiszáradt nagy nádasban" és a „tenger réten". Az öreg Bence együtt érez kis gazdájával, igaz szívből szánja őt, de félti is, hátha a vesztébe rohan, amikor bujdosni megy. A bujdosásról akarja lebeszélni: Szánta kis gazdáját, hogy bujdosni mégyen, Hallgatott sokáig s majd elfakadt sírva, Bocskorán körmével kereszteket írva. Végre megszólamlott s nagyon szépen kérte, Ne nehezteljen meg Miklós gazda érte: De ő ezt a dolgát bolondságnak tartja, Hogy fejét ily rögtön bujdosásnak adja. (IV, 17) Csillapítja, marasztalja „Miklós gazdát": ha György visszamegy Budára, akkor Miklós is hazatérhet. Nyilván úgy véli, hogy otthon, szerető édesanyja körében mégiscsak kevesebb veszély leselkedik erre az indulatos fiúra, mint ha elbujdosik hazulról. Utal arra, hogy otthon Miklós a gazda. Noha Bence talán nem tud a Laczfival és hadával kapcsolatos sérelemről, az nyilván neki is fülébe jutott, hogy „György úr" szerint öccse „parasztnak is rossz" (II, 11). Ez, amikor Laczfi őt parasztnak szólította, arra gondolt: „Hát ki volna úr más széles e határban? Toldi György talán, a rókalelkü bátya, Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja? (I, 9) Most Bence beszél arról — mintegy kárpótolni akarva Miklóst az előbb említett bántásokért —, hogy három-négy nap múlva minden jóra fordulhat: „Látod jó kis gazdám: György úr nemsokára, Három-négy nap múlva, visszamegy Budára: Akkor, ami elmúlt, feledségbe mégyen. Kiskirály leszesz te az egész vidéken. (IV, 18) Tehát: György csak „úr", messze, Budán, öccse azonban több ennél (legalábbis Bence szerint), mert otthon ő az igazi „gazda". A jó kis gazdám személyragja (-m) sőt itt a két jelző is az öreg Bence és „egész Nagyfalu" megbecsülését, ragaszkodását fejezi ki Miklós iránt; György úr (kedveskedő jelzők és személyrag nélkül!) viszont csak hadd menjen vissza Budára. Igen jellemző az is, hogy Bence nem említi Györgynek a királlyal vagy a királyi udvarral való kapcsolatát, Miklósról ellenben azt mondja, hogy „kiskirály" lesz „az egész vidéken". De csak avval tudja kijózanítani a hű szolga ezt a nagyon elkeseredett fiút, hogy sok mindennek felsorolása után „jó édesanyjára" is figyelmezteti. Amit ekkor üzen — most már lehiggadtan — Miklós az édesanyjának, az Bencét is megnyugtatja valamennyire, és kis gazdájának — ha nem is a terveit, de legalább józan szándékait látva — nem tesz több ellenvetést. Azzal a jó hírrel indulhat haza az öreg szolga, hogy Miklós nem „bujdosni mégyen", Toldiné csak „egykorig nem látja" (IV, 21), és vigyázni fog magára ez az indulatos fiú, „nem hal meg" (IV, 22), sőt egyszer olyan hírt kap majd róla édesanyja, mely megörvendezteti a szívét-lelkét. 66