Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Pásztor Emil: Gondolatok Arany Toldijának szereplőiről

Látjuk hát, hogy józanító szavaival az öreg Bence nem gátolta a fiút céljának elérésében, csak segítette, hiszen egyengette útját a boldogabb jövő felé, amikor majd ő, Bence is örömében „ríhat" (XII, 16). Érdekes, hogy Lehr Albert, a Toldi egyéni szereplőiről szólva, Laczfit nem magában, hanem vitézeivel együtt említi („Laczfi és serege"). Bizonyára ő is úgy látta, hogy Laczfi maga nemigen segítette Miklóst a célja felé. Laczfi nádornak csak ennyi szava volt főhősünkhöz: „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?" (I, 9) Toldi az egész első énekben senkihez sem szól (Arany valószínűleg készakarva szerkeszti így ezt az éneket!), ő csak lát, hall, érez, gondol, és a „szörnyű vendégoldallal" mintha saját magának is mutatná az utat Buda felé: Hosszan, egyesesen tartja félkezével, Mutatván az utat, hol Budára tér el, S mintha vassá volna karja, maga válva, Még csak meg se rezzen a kinyújtott szálfa. (I, 10) Laczfi „elámul rajta mind egész hadával", sőt vitézeihez fordulva elismeri, hogy „ember ez magáért" (I, 11). Jelentős ez az elismerés, mégsem állíthatjuk, hogy a nádor aktívan elősegítené Miklós ügyét. Laczfi vitézeiről sem mondhatjuk, hogy a főhőst „határozottan elősegítik". Arany János így ír róluk: Elvonul a hadnép hosszú tömött sorban, Toldiról beszélnek az egész táborban; Mindenik mond néki nyájasat vagy szépet, Mindenik derít rá egy mosolygó képet: Egyik igy szól: „Bajtárs! mert nem jősz csatára? Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ána." Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár, Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál." (I, 13) Toldi a tábor elvonulta után búsan ballag hazafelé. Laczfi és emberei, jóllehet erősen hatnak Miklósra, tevőlegesen nem segítik elő sorsának jobbra fordulását. És nem ők mint szereplő személyek irányítják Buda felé főhősünk gondolatait, hanem a velük való találkozás. Lehr maga is megjegyzi, hogy „a Laczfiékkal való találkozás, mint esemény, csak azért indítja Miklóst arra, hogy cselekedjék, azaz lépést tegyen célja felé, mert már megvolt benne a vitézi élet utáni vágy". [4] Egyébként a sereg nem is tartozik az egyéni szereplők közé, sőt az „egyik" és a , másik" vitéz, aki az előbb idézett részben Miklóst megszólítja, sem okvetlenül két személyt, inkább két csoportot jelent Aranynál: csak eszközök neki a seregben Miklósról alkotott két vélemény megformálására. Itt jegyzem meg, hogy a tizedik énekben a kocsmáros és a cimbalmos viszont igazi egyéni szereplők, bár Lehr Albert — mint epizódszereplőket — nem osztja be őket egyik csoportba sem. 267