Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lőkös István; Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatása 225 Dr. Nagy Sándor: Egy fejezet a századforduló prózájából (Gárdonyi Géza novellái)

akik télen hideg szobában dideregve és nyomorogva várják a tavasz olvasztó melegét. Gárdonyi — különösen az 1905-ben kiadott Az öreg tekintetes című regényének keserű konklúziója után, a társadalmi átalakulás ábrázolásával leszűrt magány és társtalanság érzésével [13] — beteljesíthetetlennek látja azokat a törekvéseket, amelyek a megalázottak felfedezett igazságát akarták kivívni. Mint egy embertelen gépezet magasodik eléje a század eleji Magyarország politikai viszályokkal és az igazságtalanság ellen mozduló tüntető néptömegekkel. Vajúdva keresi a küzdés értelmét. Megkapó erővel írja ezt meg Az ezeréves ember (1907) szimbolikus meséjében. Unfi, a napkeleti hajós, aki szabad volt, erős és szemét a villámlás fénye erősítette, hajótörést szenved, s a mocsárból hátára veszi az ,,úri-féle" pióca embert, aki a bőséget, a boldogabb életet ígérte. Cipeli az idők végtelenjén, kilátástalanul és boldogtalanul, miközben terhe egyre szívja vérét, elveszi erejét. Itt a valóság felszívódik teljesen, az író az embertelen kizsákmányolás elleni tiltakozását a valóság és mese kettősségével, szimbolikus áttételekben szólaltatja meg. A vad törtetés és igazságtalan kizsákmányolás ellenében a szeretet lehet egyetlen erő, amely vigasztalást ad. Ennek lehetősége benne rejlett már Gárdonyi századvégi novelláiban is, de igazában az 1905 után írott novellákban és regényekben teljesedik ki. (Az Isten rabjai-ban leginkább). Ez élteti az Egy szál drót (1906) vándorló drótosát, az Anna-báli emlék (1906) öregasszonyának életét is a szeretet emléke aranyozza be, de erre vágyik a kertészék vak leánykája is (A kertésznek csak egy leánya volt, 1912). A Mi erősebb a halálnál (1908) pedig szinte didaktikusán hirdeti, hogy a halál ellenében csak a szeretet ad további küzdésre éltető erőt. A szeretet miatt gyötrődik a Belső szoba (1911) házaspárja, ez menti meg az öngyilkosságtól a Ne halj meg Fábián! (1912) hőseit, és magyarázza a Sánta angyal (1912) történetét is. A teljesületlen boldogság, a megértő szeretet hiánya mint a forgószél dobja szét a novellák hőseit, amelyekből Gárdonyi egész csokorra valót köt össze 1912-ben Hosszúhajú veszedelem címmel. Személyes boldogtalansága, sikertelen házassága és beteljesületlen szerelme is diktálja a kötet elbeszéléseit. Talán itt igazodik legjobban Gárdonyi a Nyugat prózájának szecessziós vibrálásához. Az emlékek, a pompázó színek, hangulatok szinte tobzódnak ezekben a novellákban. Részletesen írja le a színek árnyalatait, a hangok zenéjét (Finum Ilka), a természetben pompázó ezernyi szépséget (Hegyen égő tűz). S mindez az emlékezés finom fátyolán csillan elő, igazán hangulatképbe oldva a való világ objektív realitását. Az idillbe álmodott szeretet azonban csak időszakos vigasz lehetett. Nem adhatott végleges választ az író problémáira. Hitelesebb ezeknél az a törekvés, hogy a világ zűrzavara ellen mély realizmussal — lélektanilag hiteles jellemábrázolással és társadalmi indítékokkal — gyötrődő, és végül a boldogságot a család szeretetében feltaláló hőst rajzoljon. A Messze van odáig! (1912) ebből a szempontból a pályaszakasz legjobb 255